Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Ismertetések és bírálatok - Trócsányi Zoltán: Emlék. Szily Kálmánnak, a M. Nyelvtudományi Társaság elnökének nyolczvanadik születésnapja alkalmából írták a Magyar Nyelv dolgozótársai. 333

336 ISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK. mindenkor épp oly világosan ki lehet fejezni máB functióval, mintszenvedővel: megüttettem: megütöttek (nem tudom, ki az alany), megüttettél: megütöttek (téged), megüttetett: megütötték (őt).. Az ellenség legyőzetett, megveretett, elűzetett, visszaszoríttatott: az ellenséget; legyőztük, legyőzték stb. A népnyelvnek nem volt rá szüksége, hogy a meglevő, egyszerű megnyilvánulási mód helyett komplikáltabbat fejleszszen ki, ellenben a XV. században a legenda-, biblia- és zsoltárfordító barát, a ki betű szerint fordított, a latin szenvedő szerkezeteket is pontosan le akarta fordítani, később, mikor a törvénykezésben a latin nyelvet H magyar váltotta föl, a latin szerkezetek: helyére ugyanolyan formájú magyar nyelvű szerkezetek kerültek s a fordító kényszerűségből, de munka közben, öntudatlanul gyártotta meg a műveltető ige reflexivumát, a szenvedő igét. A népnyelvbe a bibliából és a szószékről terjedt el. Szerintünk sem magyartalan, nem is helytelen, de nem a népnyelvben, hanem az irodalmi nyelvben* született meg, mint a bizonyultat, sebesültet, mérgösültet Ers.-k., stb., stb. — LOSONCZI ZOLTÁN az é és e hang egybeesésének korát nyomozza a f-tövű nevek «kötőhangzó»-ja alapján. A v-tövek kötőhangzója ugyanis eredetileg nyilt volt s ezzel ellentétbe jutottak a többi tövekkel: füves, köves, de szemes, hegyes stb.; az e és é azonos ragok ós képzők elé került s így indult meg a kettő között a kiegyenlítődós. — HORGER ANTAL a bukovinai József falva nyelvjárásáról ír. — PAIS DEZSŐ, a kinek már eddig is számos tulajdonnév (helynév, családnév stb.) megfejtését köszönhetjük, ez alkalommal az Ugrónnév etymologiáját és történetét adja. Okleveleinkben e név legelőször a bakonybéli apátság 1086-iki összeírásában egy koppányi lovasszolga neveként tűnik föl Vgrin alakban. Ez az alak pedig — a mint már MELIOH kimutatta — azonos a cseh és délszláv ugrin 'magyar népnévvel. Ez a név a XII. századtól kezdve számtalanszor előfordul okleveleinkben. — SEBESTYÉN GYULA a rovásírás hiteles emlékeit ismerteti 1526-ig s nyomatékosan felhívja a nyelvészeket, hogy nyelvtudományi szempontból szóljanak hozzá az emlékek megfejtéséhez. — PINTEK JENŐ, a magyar nyelvtudományi folyóiratok történetét írja meg. — EIEDL FRIGYES AZ idegenszavak védelme ez. szellemes czikkében számos példán bebizonyítja, hogy a magyar szó a jelentésnek nem mindig ugyanazt az árnyalatát fejezi ki, mint a helyette alkalmaztatni szokott idegen szó (virtus oo erény, zóna co öv, glóbus cv földgömb) s ezért olykor az idegen szónak még jó magyarosítását is mellőznünk kell. — TOLNAI YILMOS ál-latin jövevényszavaink czímen egész sereg olyan latinos végzetű szót gyűjt össze, a melyekről sem az ó-, sem az újlatin nyelv nem tud semmit (fábrika, kóperta, czigaretta, kokárda, drapéria, brilliáns, abonnens, ansziennitás, dezentor stb.). E szavak közvetlen átadójául a német nyelvet tekinti, még pedig általában az osztrák-bajor, bécsi németet, a hová e szavak többnyire a franczia, esetleg az olasz, spanyol, szóvar végeredményében a latin nyelvből kerültek. — RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN a hős szó etymologiáját adja (hév, hé főnévből birtokosító képzővel alkotott melléknév : hés). — HORVÁTH CYRILL a Peer-kódex magyar és latin nyelvű László-hymnusról ejt el több, figyelemreméltó megjegyzést. — VARGHA DÁMJÁN a-Döbrentei-kódex kiadásának az eredetivel való egybevetése után,