Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány (I.) 129

A MAGYAR ŐSHAZA ÉS A NEMZETI HAGYOMÁNY. 141! szövege áll közelebb, tehát nemcsak közös, hanem részleges egyezések is vannak, KAINDL alighanem helyesen az következtette, hogy ANONYMUS és a hún krónikás nemcsak a EEGiNÓra támaszkodó Gesta vetera szövegét használta fel, hanem magát BEGiNÓt is s belőle is irogatott ki egyetmást. *) Látnivaló azonban, hogy a tárgyalt fejezeteknek csak igen jelentéktelen része való, közvetve vagy közvetlenül, PtEGiNÓból: inkább csak Scythia leírásának általános keretei. E kereteket azután krónikásaink olvasmányaik segítségével töltötték ki, kiegészítve a leírást a nemzeti hagyománynak Kelet-Európára vonatkozó gyér adataival s néhány személyes természetű megjegyzéssel. A NÉVTELEN jegyző i. fejezetének egyik főforrása már régóta tisztázva van. Már MARCZALI HENRIK észrevette, hogy e fejezetben is több olyan JusuNussal egyező vagy JusTiNusra emlékeztető mondat van, a mely nincs meg REGiNÓban, s ebből azt következtette, hogy a NÉVTELEN jegyző magát a JUSTINUS-féle TROGUS PoMPEJüs-kivonatot is használta.2

) Noha ez a megállapítás nem helyes, mégis benne van már az igazság magva. 1880-ban EÜHL PERENCZ a Neue Jahrbücher far Philologie 121. kötetében két, a scythák történetével foglalkozó, egymással közeli rokonságban álló latin szöveget adott ki egy IX. v. X. századi flórenczi s egy XI. századi bambergi kódexből s azt igyekezett bizonyítani, hogy e kivonat (első sorban a cod. Laurentianus szövege) CASsiODORüsnak a gótok eredetével foglalkozó elveszett történeti műve alapján készült. Ugyancsak ő -— figyelmét, úgy látszik, MARCZALI .említett czikke terelte ANONYMüsra — egy másik értekezésében kimutatta, hogy a NÉVTELEN jegyző 1. fejezetének nagyobbik második fele szinte szóról szóra megegyezik a bambergi kódex megfelelő szövegrészeivel.3) Tizenkét évvel később MOMMSEN TIVADAR a Mon. Germ. Hist. Auctores antiquissimi sorozatának XI. kötetében újra kiadta EÜHL szövegeit, a bambergi kódexszel rokon két újabb kéziratnak, a XI— x) KAINDL, i. m. 241. 3)

MARCZALI HENRIK, Béla király jegyzője. EPhilK. I. 359. 3) PR.

RÜHL, Zu den Quellén des Anonymen Notars des Königs Béla. Forsch. zur deutschen Gesch. 1883, XXIII. 601-