Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)
Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány (I.) 129
136 G0MB0CZ ZOLTÁN. élt az őshazának bármilyen halovány emléke s hogy krónikásaink, midőn a Scythiának nevezett őshaza leírását összeállították, a nyugati írott forrásokon kívül a nemzeti hagyományból, az élő hagyományból is meríthettek ? Vagy, hogy még óvatosabban fogalmazzam meg a kérdést, van-e a leírásokban legalább egy-egy adat, földrajzi név, a mely nem írott forrásból való, hanem, ha nem is honfoglaláselőtti, de mégis keletről szerzett értesülésen alapul ? Úgy látom, hogy történészeink, legalább részben, hajlandók e kérdésre igennel felelni. Nemcsak régibb történészeinkre gondolok, HORVÁT IsTVÁNra,1 ) FEJÉR GvÖRGYre,2 ) JÁSZAY PÁLra,3 ) hanem az újabbakra is. HUNFALVY PÁL a krónikák forrásértékét a magyarok őstörténetét illetőleg nem sokra becsüli, de azért nemcsak az 1864-ben megjelent Vogul föld és nép-ben,4 ) hanem későbbi munkáiban is, Magyarország Ethnographiájában5 ) (1876) s «Az Ural vidékei és népei» ez. értekezésében6 ) is felhasználja krónikáink egyik-másik adatát a magyarok Irtis-melléki őshazájára vonatkozó kedves elméletének bizonyítására: a terra Iorianorum (szerinte a. m. Jugriá) órszágnév s a Togata folyónév (szerinte az Irtis ősi magyar neve) «csak a hazai néphagyományokból kerülhetett a krónikákba». GRÓF KUUN G-ÉzÁnak kétségkívül nagy eruditióval, de nem elég szigorú kritikával megírt magyar őstörténeti munkáján (Relationum Hungarorum cum gentibus orientalibus história antiquissima I—II) végigvonul az a meggyőződés, hogy krónikáink a magyarok őshazájára vonatkozólag számos értékes adatot tartottak fenn. olyan adatokat, a melyeket a krónikaírók az élő nemzeti hagyomány*) HORVÁT ISTVÁN, Piajzolatok a magyar nemzet legrégibb történeteiből. Pest, 1825. 3) GEORGIUS FEJÉR, De peregrinis nominibus Magyarorum avitarum sedium indiciis. Pesthini, 1837. 3) JÁSZAY PÁL, A magyar nemzet napjai a legrégibb időtől az Arany bulláig. Pest, 1857. 4) A vogul föld és nép. REGULY ANTAL hagyományaiból kidolgozta HUNFALVY PÁL. Pest, 1864 = VogF. 5) HUNFALVY PÁL, Magyarország Ethnographiája. Budapest, 1876. 6) HUNFALVY PÁL, AZ Urál vidékei és népei (Földrajzi Közlem. 1888).
