Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány (I.) 129

A MAGYAR ŐSHAZA ÉS A NEMZETI HAGYOMÁNY. 137 V ból, traditio antiqua popularis-hól merítettek. THÚRY JÓZSEF «A magyarok eredete, őshazája és vándorlásai)) ez. értekezésében x

) észreveszi ugyan, hogy a Képes Krónika Scythia-leírása hemzseg az ellenmondásoktól, de ezek szerinte úgy keletkeztek, hogy a krónikás a nyugati könyvhagyományt összekeverte a nemzeti hagyománynyal. «Látnivaló először, — írja, — hogy ez a kétféle leírás... két külön területre vonatkozik, az első az európai Oroszország keleti részére, a második a mai kirgiz pusztaságra. 2. Scythiának első meghatározása ISIDORUS és JUSTINUS könyvéből való, a második azonban semmi más írott forrásban nem találhatóiéi, tehát csakis nemzeti tradiczió lehet».2

)

ANONYMUS első fejezetének, úgy látom, PAULER GYULA is tulajdonít némi forrásértéket, legalább magyar őstörténeti kérdésekben többször hivatkozik reá. A magyar polygamia vagy monogámia kérdésében ANONYMUS szavait is idézi: «non erant enim fornicatores, sed solummodo unusquisque suam habebat uxorem». Hogy a magyar őshaza az aranyban gazdag Urál vidékén volt, azt szerinte az is bizonyítja, hogy a NÉVTELEN jegyző azt «tudja az őshazáról, jól lehet ez EEGiNÓban nincs: aurum et argentum et gemmas habebant sicut lapides, quia in fluminibus eiusdem térre inveniebantur».3

) A

NÉVTELEN jegyző mindkét mondatot szószerint az alább közlendő JusiTNus-kivonatból vette át. Én, megvallom, sokkal hitetlenebb vagyok. Eleve valószínűtlennek tartottam, hogy krónikásaink korában még élt volna a köztudatban a magyar őshazának bármilyen halovány emléke. Legfeljebb annyit tudhattak róla, hogy valahol kelet felé kell keresni: «sciebant per seripta antiquorum, — írja a RicHARDus-féle jelentés, — quod ad orientem essent; ubi essent, penitus ignorabant».4

) Azonban akármiképen álljon is a dolog, annyi kétségtelen, hogy — ha csak lépten-nyomon botlani nem akarunk, — krónikáink Scythia-fejezetét, mielőtt magyar Őstörténeti kérdésekben forrásul használjuk, szigorú és elfogulatlan *) Századok XXX. 677—92, 778—803, 880-917. 2) Századok XXX. 904. 3)

PAULER GYULA, A magyar nemzet története Szent Istvánig. Budapest, 1900. 125., 118. 1. 4) MHK. 466.