Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Beke Ödön: Finnugor mondattani adalékok 1

6 BEKÉ ÓDON. püwiinkwé ti jémtimé Valamiféle nagyszárnyú állat őt megragadni kezdi5

. II. 120. | lail-tatyand jelpin sakwén pásén sarrimét 'lába csúcsai a szent tűzözöntől egészen megszenesedtek\ I. 46. [ KL. dm namsem: set tan kár n é Wajtém tqrén jiw tarkán nákánné tölpém 'én azt gondolom, hogy mivel száz egered futkosta össze (tkp. futván), gyökeres fa gyökereid ízestől [azért] szakadtak le'. IV. 133 | aykér tql'ék'pa [soquj niyldsen pqilém joqyk'ém 'sűrű tetejű sok vörös fenyvestől van körűikerítve falum5. IV. 128 | dm ulméjásém Tquléy P qskdr én ndi lákwmén 'ón azt álmodtam, hogy Szárnyas-P. hozzád lopódzkodott'. Vog.Nyelvj. 129. Néhány példában az ilyen határozók -nél ablativusi raggal is állanak. Ezek a következők: É. Tqr émnél tárátim máyém akw'-müs Tqrém plyét (Lidit 'a T.-től elbocsátott nemzedék mindannyija T.-fi vala5

. VogNGy. IV. 410 j Tqrémnél samá-sámálapél la%wd ti lauwast 'ekkor T. őket vidékenként szanaszét rendelte5. IV. 410 j sqrp Tqrémnél sqwlém uj 'a jávor T.-tól jelzett állat5 IV. 415. (vö. uo.: Tar émné toy satwés, maii' kwoliy-ta'il voss tewé 'T. igéje rendelte őt úgy, hogy «kis házbeli» állapotban ne egyék5) |

man tqr émnél püiin majwés 'talán az ég adta kebelembe5

IV. 330 | ja jemennél möldl lauwásém 'atyánk hagyta meg [nekem] a minap5 IV. 326 | K. tdunqnél tenék'qrél tqtildyiv pömtwan 'ő el fog kezdeni [valami] ételt hozzátok hordani5 I. 167 j T. ütnél ü k'qrütus ca víz eloltotta [a

tüzet]5 IV. 323. «A vogul határozóko ez. munkámban (NyF. XXV. 39—43. és NyK. XXXV. 170—173.) több olyan esetet tárgyalok, melyben az -n, -né ragnak ablativusi jelentése van, majdnem mindenütt a -nél raggal váltakozva. MUNKÁCSI VogNyjár. 106. az ilyen n-, -né-t az ablativusi -nél rag kopott alakjának tartja. Annak idején magam sem találtam más magyarázatot erre a jelenségre, de most már kevésbbé tartom valószínűnek ezt a hangfejlődést. Az ott idézett példák egy részét mindenesetre lokativusnak kell vennünk, a szóban levő esetek pedig minden bizonynyal más eredetűek. A vogul -n, -né rag rendesen a lativusi irány jelölésére szolgál, nagy ritkán azonban a lokativus ragjaként is előfordul. Az a kérdés mármost, melyikből fejlődtek ezek az eredethatá-