Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: Adalékok a török nyelvtanhoz. (Megjegyzések Németh Gyula nyelvtanára). 407

ADALÉKOK A TÖRÖK NYELVTANHOZ. 417 gét legjobban az icün névutó származtatása mutatja. BÖHTLINGK Jak. gramm. 402. § szerint: «jak. isin = jj^ssoj c

für, wegen' scheint mit is == ^ot c

das innere' in zusammenhang zu stehen». Persze ma már **tudjuk, hogy az oszm. icün, icin újabb alak, töm agánhangzója eredetileg labiális (orkh. ücün, alt. ucun), míg az ic r

das innere' töhangzója mindig

i volt. VÁMBÉRY NyK. XIII. 318 az iic 'harag, boszú' szóra gondol, s magyarázatát SIMONYI, MHat. II. 273 is hajlandó elfogadni. KUNOS, NyK. XVI. 459 és SALEMANN, Mél. As. X. 212 az' uc vég, hegy' (a SALEMANN idézte magashangú üc cende' szót forrásaimban nem találom) szóra utalnak. E magyarázatokkal szemben, a melyek mind megegyeznek abban, hogy az ücün névutót névszói származéknak tartják, legújabban BROCKELMANN ZDMG. LXX. 203 azt az elméletet állítja fel, hogy ücün egy ki nem mutatható *ücigének -ün képzős igeneve! Az egyetlen érv, a melyet BROCKELMANN magyarázata mellett fel tud hozni, az, hogy ücün a köktürkben ós az ujgurban rendszerint casus indennitussal áll ugyan (vö. söz ugun o: ücün 'szóért, szó végett'; ürk ücün 'félelemből' Kut. Bil. 45, 11), de néha accusativussal is előfordul: ujg. mini ücün MÜLLER, Uig. I. 29,14, any ü. uo. II. 34,9, LE COQ, Chuast. 25, 7.*) Csakhogy ezzel szemben áll az a tény, hogy ücün a mai török nyelvekben (s részben nyelvemlékekben is) vagy casus indefinitussal (pl. oszm. kyz icün fwegen des mádchens'), vagy (különösen névmások után) genitivussal áll: oszm. onun icün 'deshalb' (vö. már a Rabáb-Náma szeldzsuk verseiben: ^j*22yJu*jf anung icün RADLOFF, Mél. As. X. 40); alt. anyn ucun 'noTOMy' VERB. 407; mániy ucün 'meinetwegen', sudün ucün cdes flusses halber'

RADL. Wb. I. 1725; tar. enin ücün 'seinetwegen' RADL. Wb. | csag. ucun BARKLEY-SHAW II. 19 szerint gen.-szal. BROCKELMANN figyelmen kívül hagyja azt is, hogy ücün a törökség egy részében mélyhangú változatban ól *) RADLOFF Inschr. Zweite f. 103 szerint a köktürkben ücün vagy casus indennitussal, vagy instrumentálissal áll, pl. táyri jár bulyakyn üciin c

da hímmel und erde in verwirrung geraten waren' ; igaza lehet BEocKELMANNnak, hogy az -yn nem instrumentális, hanem a 3. sz. birtokos accusativusának ,a ragja. Erre mutat egyébként az is, hogy az i magánhangzó jele az n előtt ki van írva, a mi az instrumentálisnál nem fordul elő (vö. erre THOMSEN, SUS. Tóim. V, 145—6).