Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)
Tanulmányok - Losonczi Zoltán: Az ö-zés története. (I:) 373
398 L0S0NCZI ZOLTÁN. md. udíme, ud'eme. f. ydin | É. üdi {ü később fejlődött: SUS. Aik. XIV. 4G). IpS. atam \ IpN. áddam (gen.) ~ add (nom.) Vö. MUSz. 571. sz., NyH.5 A mint a példákból láthatjuk, a mássalhangzó meghoszszabbodása majd minden esetben kettőshangzóra vezethető viszsza, e kettőshangzó pedig valamely illab. magashang + cons.kapcsolatra. E mássalhangzók nem voltak egyformák. Nagyrészt fgr. k ~ y vagy y «•*•» y-xe mennek vissza. A mássalhangzó előtt álló vok. pedig illab. magashang volt. Ezt mutatják azoknak a fgr. nyelveknek alakjai, melyekben nem olvadt be a cons. a vok.-ba. így a lp.-ban i a hangszín (fö'^fej, fő ~ főz, ón) vagy a (IpN. a) < illab. magashang (ősz, velő). A finnben á (fő, vő), i (kő), yö, y (tő, öv), [y, ö a finnben később fejlődött]. A md.-ban majd minden esetben e, öl, t-t találunk. Hangszín tekintetében tehát e csoport tulajdonképpen az e, ö csoportokhoz tartozik. így a jövök, kövek stb.-féle alakok, a melyekben még a rövid magánhangzó tűnik fel, tkp. szintén csak az ö-zés eredményei. De még a hosszú ő helyén is találunk némely esetben e-t. E jelenség tárgyalása azonban már az ö-zés kialakulásának fejtegetéséhez tartozik, mivel a hosszú Ö helyén ekkor még vagy kettőshangzót, vagy rövid magánhangzó + mássalhangzót ejtettek. Egyes esetekben (Ősz, szőr) az ö szótagösszevonás útján keletkezhetett. Ezek is kettőshangzón át fejlődtek ó'-s alakokká. Mindezek alapján valószínű, hogy ö diphth.-ra (utolsó fok: éu) megy vissza, végeredményben pedig rövid illab. magashang + mássalhangzóra, ritkábban rövid illab. magánhangzó -j- mássalhangzó -j- rövid illab. magánhangzó összevonására. B) Magyar köznyelvi ü ~ R. N. í, é, ő. 1. fű, vö. Fiu 1336, Pogzenafywe 1349, Negyedffy 1549 OklSz.; fyew Érdy-k. fő Cseh fueket Mel. NySz.; fi, fiv, fuj MTsz. «*>•» osztj. DN. púm | Trj. p'örrí \ Ni. púin | Kaz. pöm \ V. Vj. pam \ 0. pam lgras, heu 5 OL. 150. vog. E. pum c fű' j K. pgm | T. pum NyK. XXV. 185. votj. pun (Kaz. Mai.), pum (Sar. Jel. Glaz.) VotjSz. 589. Vö. MÜSz. 574. sz., NyH.5
