Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)
Tanulmányok - Losonczi Zoltán: Az ö-zés története. (I:) 373
386 LOSONCZI ZOLTÁN. A mint látjuk, az egyes nyelvek rendkívül eltérnek egymástól a magánhangzó-megfelelés tekintetében. Legszabályosabbak a lp. finn ós md. változatok. így IpS. a (egy esetben a, a), IpN. á, IpK. a, á, §. E lapp hangokról azonban bizonyos, hogy magas hangokból álltak elő ezekben az esetekben. így a lp. a hang vagy a-ra megy vissza (vö. SUS. Aik. XIVs. 25), vagy a-re (uo. 38), vagy <?-re (uo. 43), vagy i-re (uo. 44), néha i-re is (uo. 36); a lp. a-féle hangok az esetek nagy részében a gyönge fokból (9) állottak elő (vö. uo. 43, 44). A lp. a hangok tehát semmi nehézséget nem okoznak arra vonatkozólag, hogy az előbb felsorolt esetekben az illabiális magas hangokat (e, á, i) tartsuk eredetibbeknek. Nézzük most a finn megfeleléseket. Ezek i (legtöbbször), e, a, á, öy, yö. A finn változatok többsége tehát szintén az i, e, a-féle hangok eredetisége mellett bizonyít.* Ezt még inkább megerősítik a md. megfelelések (e, a, i, é). A cser. is több esetben megőrizte az eredetibb i, e hangokat, néha azonban e-t, esetleg ü-t fejlesztett helyettük. Változatosabbak a permi nyelvek hangjai. Egyes esetekben szintén megőrizték az illabiális magas hangot, de elég gyakran o-t vagy u-t is mutatnak. Ezt az előbbiek után másodlagos fejlődésnek kell tekintenünk. Elég külömbözőképpen fejlődtek a vog. és osztj. hangok. Az esetek nagy részében a magas hangoknak kedveznek. Csak néhány esetben találunk u- vagy o-féle hangot; a ellenben elég gyakori. A magyar megfelelések tehát a f. md. cser. és lp. alakokhoz állnak legközelebb, s így nyilvánvaló, hogy a fölsorolt példákban az i, e, á'-féle hangok őrizték meg leginkább az eredeti fgr. magánhangzókat. Az ó'-zós történetére vonatkozólag pedig azt tanulhatjuk e példákból, hogy másodlagos fejlődés. B) M a g y. köznyelvi ö ~ R. N. e, ü, i: 1. bök, vö. bekkeno Matkó, bukkeno Bal. NySz; bük MTsz. ~-> f. pökkii 'szarvával döf. Vö. MüSz. 501. sz., NyH.5 * A kettősliangzókra nézve vö. SUS. Aik. XIV3. 48.
