Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)
Tanulmányok - Melich János: Egy fejezet a történeti magyar hangtanból. 333
364 MELICH JÁNOS. Cheydreh, Gherceg, marcha az írott alak, akkor itt vagy puszta magyar helyesírási sajátságról van szó, vagy pedig hanghelyettesítésről, t. i. arról, hogy a magyarban eredetileg nem volt szó- és szótagkezdő h, hanem csupán eh (zöngétlen veláris spiráns). Hogy helyesírási sajátságról szó sem lehet, arról feljebb részletesen szóltam. Emlékeinkben a latin eredetű Ábrahám, Betlehem szavak is előfordulnak Abracham, Betlechem alakban. Minthogy e latin szavakat a külföldi latinság eh-val sohasem írta, ezekben is a eh a h helyén hanghelyettesítés útján kerül bele a magyar szóba. Teljesen elhibázott dolog volna, ha valaki a magy. Cherceg, Cheydrich, marcha, Abracham, Betlechem szavakból azt következtetné, hogy az átvételkor az átadó nyelvekben eh vagy k% volt a h helyén, mert hiszen kétségtelenül tudjuk, hogy mind a németben, mind a latinban h volt. Hasonló esetet idézhetek a tót nyelvből is. Van a tótban néhány olyan magyar jövevény (vö. chaseű, chosen 'haszon', chyba 'hiba', chyr 'hír', chám, chámy c hám', chotár 'határ' [esetleg nem magyarj), a mely a tótban ch-val, a magyarban ma h-val hangzik. Hogy e szavak magyar h-val vagy magy. ch-val hangzó alakokból vannak-e átvéve, azt eldönteni nem lehet. Csak annyi bizonyos, hogy akkor kerültek a magyarból a tótba, a mikor a tótban még h hang nem volt (a tót h zöngés hang), hanem csupán eh. Ekkor pedig a magyar h-bó\ is hanghelyettesítéssel tót eh lett (1. erről nem egészen helyesen NyK. XXXIX. 346.). Teljesen mellékes tehát, hogy az átadó nyelvben c//-val vagy h-val hangzott-e a szó, a fődolog: volt-e az átvevő magyar nyelvben eh vagy h hang. A magyar nyelvben olyan h, a mely finnugor alapnyelvi h-ra menne vissza, sem szókezdetben, sem szóbelsejében, sem szó végén nincsen. Minden mai vagy a nyelvtörténet folyamán felmerülő h magyar fejlemény. A mi a szókezdetét illeti, kétségbevonhatatlan esetek csupán a következők : A nyelvtörténeti korban megtörtént, hogy magánhangzón kezdődő szó ma h-val kezdődik. A török eredetű hurok h-val a XVII. század óta hangzik nyelvünkben s azelőtt általában urok,
