Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)
Tanulmányok - Melich János: Egy fejezet a történeti magyar hangtanból. 333
EGY FEJEZET A TÖRTÉNETI MAGYAE HANGTANBÓL. 365 ^ehát magánhangzós kezdetű volt a hangalakja éppúgy, a hogy magánhangzós volt az átadó török nyelvben. Mai /t-járól az a nézet, hogy a húr hatása alatt vette fel a h-t (1. GOMBOCZ, BTürkL. 84.). A mi megtörténhetett a nyelvtörténeti korban, az megtörténhetett a nyelvtörténeti kor előtt is. SZINNYEI szerint (1. NyK XXXIII. 477.) a hét « hét) szó rokonnyelvi alakjaiból következik, hogy valaha a magyarban *ét (szerintünk *et~*etü is) volt az alakja. Mai h-ját analógia útján a hat-hói kapta (elfogadja SETALA, FUF. XII. 168.). Minthogy azonban a hat /i-ja fgr. A;-ra megy vissza, a hét szóban egykor éppúgy megvolt a /i-t megelőző hang, a hogy megvolt a hat-hskn is. A hol a h szókezdetben szerves, etimológikus hang, csak azok a példák kétségbevonhatatlanok, a melyek mélyhangúak és fgr. k-nak felelnek meg (1. legutóbb SZINNYEI, NyH.5 24., SETALA, FUF. XII. 168.); h-n kezdődő magashangú szónak fgr. k kezdetűvel való egyezése nincs kétségtelenül bebizonyítva (erről legutóbb WICHMANN, FUF. XI. 210.). SETALA FUF. XII. 168. szerint kétségtelen példa volna a magy. hisz, hinni, melyre vö. md. kéme- kame- 'glauben' (1. BUDENZ, MUSZ., de 1. MUNKÁCSI, Nyr. XII. 295. s köv. 1.). Hogy a szerves, etimológikus magy. szókezdő h másból is, mint k-ból eredhetne, arra nincsenek kétségtelen példák (vö. ilyen kísérletre: BUDENZ, MUSZ., 64., az ú. n. s-hangok a magy.ban h-n keresztül váltak volna magánhangzós kezdetűekké, 1. MELICH, A magy. tárgyas rag. 68.; dentalis szókezdetből magy. h, 1. SETALA FUF. XII. 168.; c-féle hangból magy. h, MUNKÁCSI, KSz. VIII. 338—342., ellene WICHMANN, FUF. XI. 201—210.). A magánhangzóközi mai magy. /i-val hangzó szavak közül kétségtelenül fgr. korszakbeli a fehér (alakv. fejér) szó, a mely minden bizonynyal -ár-képzős n. verbale (1. BUDENZ, MUSZ. 501., 515.); /i-jának a története nincsen tisztázva. Nincsen tisztázva több más szóbelsei h-vstl hangzó szó ft-jának története sem (1. BALASSA: SIMONYI, TMNy. I. 149.). Ellenben a képzőkben levő mai (vö. -hat, -het: mehet; hirhedt, vénhedik stb.) és régi h (vö. -ht: szabadoht, tanoht stb.) ugor y, illetőleg fgr. fc-ra megy vissza. A ma ft-ra végződő szavak közül kétségtelenül fgr. korszakbeli a méh c apis' szó. Hogy a magy. h egy fgr. alapnyelvi Nyelvtudományi Közlemények. XLIV. 25
