Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Melich János: Egy fejezet a történeti magyar hangtanból. 333

362 MELICH JÁNOS. chomo, chabeo, Cherodes stb. alakban. Csupán szóbelsei helyzetben fordul elő a hazai latinban, hogy a lat. h helyén ch-t is írnak. A lat. mihi-t, nihil-1 XII—XV. századi emlékeink sokszor michi -nek (1. ANON. ed. FBJÉEPATAKY bevez. és 14. §, a kéziratban azonban rövidítve m"2;

HARTV. ed, FLÓR. 16. §, eredetiben?; DomC. 213.), nichil-nek (1. ANON. ed. FEJÉRPATAKY 1., 44., 56. §, az eredetiben is; HARTV. ed. FLÓR. 6., 7., 13., 17., 19., 20., 23. §; KÉZAI ed FLOE. 26., 33. § stb.) írják. Minthogy ez írás e két szóban a külföldi latinságban is előfordul (1. KEUSENS, Éléments de paléographie 110., 112.), a ch-val írás nyilván valamilyen középkori etimológia alapján keletkezhetett, s a eh talán a k hang jele. A XIV—XV. sz.-ban találunk más hangzóközi lat. h-t is c//-val írva és megfordítva (vö. SchlSzj. 1329. vechiculum így a hasonmáson; uo. 383. brahium), talán a michi, nichil: mihi, nihil analógiájára. Szó elején, valamint mássalhangzó után azonban egyetlen példát nem ismerek. S azért állíthatom, hogy a latinban nem írták a h hangot eh betűvel, s így a régi magyarok, ha a h hangot csakugyan c/i-nak akarták volna írni, ezt a jelölést a latinból nem vehették volna. Az ó- és a középfelnémetben a /t hangot h betűvel írták, sőt itt a // betű több esetben a zöngétlen veláris spiránsnak: a eh nak a jele, pl. a ht, hs kapcsolatban (1. BRAUNÉ, Alth. gram.3

151., 178. §,

Mittelh. gram.3

6., 7. §).

Előfordul a eh betű is, de ez sohasem jelent h hangot, hanem vagy zöngétlen veláris affricatát: k-^-t, vagy pedig zöngétlen veláris spiránst: ch-t (1. BRAUNÉ, Alth. gram.3

144., 145.,

173. §, Mittelh. gram.3 66., 114. §). A német helyesírásból tehát h értékű ch-t nem lehetett átvenni. Nem lehetett azonban h értékű eh betűt azoktól a szlávoktól sem átvenni, a kiknek — a latin egyházhoz tartozván — a XI. században nemzeti nyelvű emlékeik vagy legalább nemzeti nyelvükből egyes felírt szavaik vannak. Igazi h egyébként c nyelvekben alig van, s a hol van is, ott aránylag újabb időben az illető nyelvben ma is széltében járatos eh-ból fejlődött és fejlődik (1. BROCH, Slav. Phonetik 52. §). A X—XI. századi szlovénben nem volt még h, a Freisingeni nyelvemlékek a eh hangot ch-val vagy német hatás alatt /i-val írják (1. VONDRÁK,