Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)
Tanulmányok - Melich János: Egy fejezet a történeti magyar hangtanból. 333
EGY FEJEZET A TÖRTÉNETI MAGYAR HANGTANBÓL. 361 A fentebbiekben felsoroltam mind azt az adatot, a melyet a h helyén írt ch-ia, ismerek. Az adatokból nagyjában az derül ki, hogy a eh jegy a mai vagy régebbi h helyén a XV. század közepén tűnik el végkép s hogy általában áll az, hogy a eh a h-n ál mindig régibb jelölés. Az a kérdés, milyen hangot jelöl a eh a feljebb elsorolt esetekben. A mai felfogás abból látható legjobban, hogyan olvassák tudósaink a HB.-nek ch-val (későbbi emlékekben h-val) írt szavait. SZINNYEI, a kit e téren majdnem minden adatban SIMONYI is követ (1. SIMONYI, MNyelv2 116., Ung. Spr. 108.), Magyar Nyelv-e legújabb kiadásában minden ch-val (későbbi emlékekben h-val) írt szót h-val olvas, kivéve a következőket: achscin, szerinte d/szin; zoboducha, szerinte szobodu/á; iochtotnia, szerinte joktatnid. SZINNYEI tehát megengedi, hogy az aszszony, régibb achscin szóban, a mely jövevényszó (vö. oszét a/sin), a magyarban is a HB. idejében ch-n&k (= zöngétlen veláris spiráns) hangzott. A zoboducha alakban is ch-t olvas SZINNYEI, s általában a mai -it képző és -jt- hangzóközi kapcsolat, a melyet régebben -ht- > -cht-vel írnak (vö. rohtonc, tonohtnananac stb.), SZÍNNYEI szerint korábban '/t-nek (/ = német acfe-laut, 1. NyH.5 71.), régebbi felfogása szerint /t-nek (/ = német ich-l&ut, 1. NyH.4 67.) hangzott. Minden más esetben szerinte eh betű a h hang jele. El lehet-e dönteni, hogy a eh betűnek, a melyet később szabályosan a h vált föl, mi volt a jelentősége? Helyesírási sajátságokról van-e itt szó vagy pedig hangzásról: hangváltozásról ? Kezdjük a helyesírással. A latinban a eh betűvel görög eredetű szavakban a gör. % helyén találkozunk. Ezt a /-\>, ch-t a latinban is előbb k'-nak (tenuis aspirata), később k-nak (tenuis) ejtették. Ezt a Krisztus, krónika, pátriárka stb. mellett bizonyíthatja a gör. ap^t- is, a mely a latinban archi- (vö. archipresbyter, archiepiscopus stb.) olv. arkr i > árki > arci, a mint azt az olasz arci-, ném. erz-, érzi- (vö. erzengel), magy. arkangyal (1. EtSz. arkangyal) szó is bizonyítja. A latinban zöngétlen veláris spiráns nincs ; azt sem jehet állítani, hogy ilyen szavakat mint homo, habeo, Heródes stb. a latinban vagy a hazai latinban valaha is írtak volna
