Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Beke Ödön: Finnugor mondattani adalékok 1

34 BEKÉ ÓDON. Ugyanez a vaj van az óhajtást kifejező vajha (alakv. a vajha BécsiK. 63) szóban; pl. A vajha szolgákba eladattatnánk (BécsiK. 63.) A vajha nem volnék férfiú szelletet valló (249. KeszthK. 348). Vajha maradtunk válna túl az Jordánon (KÁEOLI : Bibi. I. 199.) Vajha az lehetne az mit kívánok (DECSI: Adag. 37.). — Az egyszerű vaj is előfordul ebben a jelentésben: Vaj adná Isten hogy sok olyan tanítók volnának (PÁZMÁN Préd. c, FÉLEGYHÁZI: Bibi. II. 74, MATKÓ : Bány. 18. id. MKöt. I. 118). Különösen gyakori ez az indulatszó a kérdő névmások előtt csodálkozó fölkiáltásokban; pl. Vaj mely bolondok tü vattok (VALKAI : Gen. 63). Vaj ki röttenetes büntetés (BORNEMISSZA: Préd. 412). Vajmi ritka ajándék (UJH. Zsolt. 37). Hogy a kérdés képzete a felkiáltásokban mennyire elhomályosodhatik, bizonyítják ezeknek a kapcsolatoknak a következő alkalmazásai: Vaj ki mely titok (MHeg. to. II. 116). Vaj ki tudom, mit akarsz halászni (CZEGL. MM. 203). Vaj ki ha egy Dániel támadna, még sokaknak akadna nyomában (LAND. Sg. II. 208). — De vajmi azóta sokat elengedett abban (RÁK. Ltár 1:604). — L. SIMONYI: MKöt. I. 119. Felkiáltásokban különben is gyakori a kérdő mondat. Pl. e helyett: De sok katona! Be szép alma! azt is lehet mondán i: Mennyi katona! Mily szép alma! Láthatjuk tehát, hogy a kérdő és fölkiáltó mondatok közt van bizonyos kapcsolat, s a kérdő és indulatszó lehet azonos. MUNKÁCSI is abban a véleményben van, hogy a vogul -á c

-e?' szócska indulatszói eredetű (VogNyjár. 36), s DELBRÜCK Vergl. Gramm. III. 263. szerint a latin -ne is valószínűleg nyomósító partikula (bekráftigende Partikel) volt. BEKÉ ÖDÖN.