Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)
Tanulmányok - Fokos Dávid: Zürjén szövegek - III. 223
ZŰRJÉN SZÖVEGEK. 291 kor-k§ mii-k§ %tskié§'nis dei rit voas. i voda'sni űzni. a ypoplen zev mijéa niv velgma. i rgbe'tnik da niv §t'ik kerka'e voda'sni. r§b§'(nik i suas: «§tnam k§t dzid űzni. vai juk§ vodam». niv sggláéi'Usas. i voda'sni juke. r§b§'tnik pondas nakse vidli'vni. a niv suas: (emuja karán ?» — «a kudz in§? jukin uzam, a og ted§, mui jorta jortni'mlgn vijim. etaja mui tenad ? menam tai abu.» — «noli» — suas. niv vidli'las, a nem-tor abu. «a etaja — suas — mui ti) •— «etaja — suas — menam sinan.n a rebe't'nik kuíiéi'sas nivli genas i suas: «vot menam etaje i sina'las zev burás». — «noli oz-si sinali'sti.r> r§b§'tnik vili'sas kaas i pondas svna'vni. nivli zev ruka lou§. niv beran pondas tsekti'ni sina'vni. i r§be'tnik beran sina'las. 3. kor-kg mii-k§ niv i n§be'íUas. rgbe'ünik povéas i m§das. a niv sije v§tas i pondas sina'nsg komi. a r§be'tnik oz pondi setni. suas: «taje oz podz setni. — a vai — suas — med b§rja's§ burás sina'la». i rgbe'inik sina'las. m§das, a niv vekse v§tas Valamikor kaszálnak, és eljön az est. Es lefekszenek (aludni). A papnak meg egy nagyon szép leánya volt. A munkás meg a leány egy szobába fekszenek le. A munkás így szól: <(Magamnak hideg hálni (fázom, ha egyedül hálok). Nos, feküdjünk együvéo. A leány beleegyezik. És együvé fekszenek. A munkás a csecsét kezdi vizsgálgatni. A leány meg mondja: «Mit csinálsz?» — «De hogyan hát! Együtt hálunk és nem tudjuk egyik a másikáról, hogy mije van (tkp. mink van egymásnak). Ez micsodád? Nekem bizony nincs.» — «Mutasd esak» — mondja. A leány megnézi, hát semmije sincs. «Hát ez — mondja — micsoda?» — «Ez — mondja — az én fésűm.» A munkás meg megfogja a leány szőrét és mondja: «Lám, az •én (fésűm) ezt is megfésüli nagyon jól». — «Nos hát, fésüld meg.» A legény reá mászik és kezdi fésülni. A leánynak ez nagyon tetszik. A leány azt mondja neki, hogy újra fésülje meg. A munkás meg megint megfésüli. 3. Valamikor teherbe esik a leány. A legény megijed és elindul. A leány azonban utána fut és kezdi a fésűjét kérni. A legény meg nem adja oda. Azt mondja: «Ezt nem lehet odaadni. De nosza, — mondja — legutoljára jól megfésüllek)). Es a legény megfésüli. Elindul, de a leány folyton utána megy és
