Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)
Tanulmányok - Beke Ödön: Finnugor mondattani adalékok 1
28 BEKÉ ÓDON. más.*) Van egy adatom, melyben a-maná alakja van : manau %ummüs qlunkwé lawe in, a-m and akwdt q,lwnkwé, a-ma na la/wá lawilén? 'hogyan rendeled te, hogy mi éljünk, vájjon együtt élnünk, vagy pedig szanaszét rendeled-e? MŰNK. VogNGy. IV. 410. Egyszerű kérdöszóul is előfordul ebben a példában : tori q,rémt aman %otal' sildts f 'ez alatt vájjon hova tűnt?' II. 221. (MUNKÁCSI így fordítja: 'ez alatt hova vagy hova nem, [ellenfele] eltűnt'). A mi mármost az a-man első tagját illeti, ez nézetem szerint nem egyéb, mint a E. AL. -a, -a, P. é ? '-e f kérdőszócska, mely a kéttagú kérdés első tagjának végén állt eredetileg, s odatapadt a második mondat elején levő, s szintén kérdő szóul álló névmáshoz.2 ) Keletkezése tehát egészen egyező a magyar ű, ki, a mely, a mi, a hol stb. vonatkozó névmásokéval, illetve kötőszókéval (1. ZOLNAI, Mondattani búvárlatok: NyK. XXIII. 172). Ezt a véleményemet a következőkre alapítom. A szóbanforgó kérdőszócska a magyaron, vogulon, zürjénvotjákon és kolai-lappon kívül (1. SZINNYEI : NyH.4 152) a déli osztjákban is megmaradt, de csak ebben az egy biztos példában: AK. mant müm-türum %ujap jina ju/tupteta ómat tdidan-a? 'bist du im standé, mich zu den mánnergewássern der oberen welt zu b ringen?' PATK. II. 126. — Valószínű azonban, hogy a következő mondatokban is ez az -a ? rejlik:;!) AK. mant nena v éden-na (o: v e d en- a) ? r wirst du mich zur frau nehmen ?' II. 128 j AK. méy-pa jigivet tívda, ankivet tivda jurtát udeden- na (o ; ud éden- a), ent udeden ? fdass ihr von einem vater und von einer mutter geboren seid, wisset ihr den umstand oder nicht?' II. 174. Mármost ez az -a? előfordul kéttagú kérdések első tagjában is, mikor a második mondat a kérdőnévmással kezdődik; pl. AK. éva tü tatt- ta (o: tdtt- a), metta en tait ? 'hat er eine tochter, oder hat er kéme?5 II. 106 j AK. tam vocetna *) MUNKÁCSI, NyK. XXVIII. 7. az egyetlenegyszer előforduló s teljesen homályos déli-osztják an szóval azonosítja. 2) V. ö. a manér névmással való összetételét ebben az adatban : E. nqmsi: a-manr tot tatu l! 'gondolja : ugyan vájjon micsoda az ott?' MŰNK. VogNGy. III. 119. 3) L. PATKANOV—FUCHS 166.