Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)
Tanulmányok - Kertész Manó: A finnugor birtokos személyragozás némely használatáról 397
442 KERTÉSZ MANÓ. A fijá csak csiplágítottd, de meg osztán hogy nem akart á feleseigeivel roszbá l'énnyi, hát ászongyá á zápjának (uo. XXIII. 575). Akkor a felesége sirva borult a nyakába. Ászt mondi a zurának (uo. XVII. 279). Annak a zurának e kölletett mennyi katonának; aszta mikor ément, a feles ige viselős maratt (uo. XVII. 426). Eccér vót ék kirá még ék kiráné. Azok összebeszítek, hotyha vagy a felesig e, vagy a zura a mellik elób mékhal, hát ném vésznek é mást, mind a kinek uján gyele van mind a zasszonynak (uo. XVIII. 283). A báttyai már ott voltak . . . . s amint észrevették, hogy az öc csuk is jó (uo. XXIX. 538). Valamig mind tanitoy a halgatoy a igy Ij'tent bofzfzontyuc, mind addig fem lefzen kiuanatos nyugodalmunc (MAGYABI, BMKnyvt. XXVII. 93). Más, nem személyt jelölő szavakon a magyarban ritka a személyragozás ilyen használata: Gazdája maradjon, ruhája szakadjon (Nyr. XIII. 328). A ki a húsát megette, a c sönt j át is egye meg (uo. XXII. 428). Ha a tüzit szereted, a füstyit is szenvedd (NyF. XXXIV. 113). Vogul. A vogulban is a családi viszony szavai veszik fel & kölcsönösséget kifejező birt. személyragokat: Xumitá ékwátá-nüpel láwi ; férje szól a feleségéhez' (VNGy. II. 58). Ékwáta, voss mini, cfjkátá voss yuji ea felesége hadd menjen, a férje pedig feküdjön' (uo. I. 21). Ékwáta jüns-uj pUil poéyimé, q,jkatá punk-patitá turuj-pitil poéyimé a felesége feje feketesas fészekkel van megrakva, az ura feje búbja turujsas fészekkel v. m.' (uo. II. 306). An jiiv ekwátán yilwés, jü tülwés, an q,jkátan %assaivé ca felesége kiásta a fát, behozta, az örege megismeri' (uo. I. 3). Jáya mt/atné-sis, pl'fá tárémné joyts cmíg az apja övezkedik, fia az égbe jut' (uo. IV. 388). Tül ásá üsés, pijáifá yűltsV 'azután az atyja meghalt, két fia megmaradt' (uo. IV. 424). Plkatá yujimé sáná-nüpél láwi 'fiacskája fektéből szól anyjához' (uo. IV. 174). Aqitá sáná-nüpél láwi leánya szól az anyjához' (uo. IV. 81). Küéajá n a u r ém á-nüpél láwi ca gazda szól a gyermekhez' (uo. II. 109). Kan ka vdtalayti, apsitá jun qli ca bátyja kereskedik, az öccse otthon ól' (uo. IV. 324). Apsitá jáfayitá-nupél láwi cnénjéhez szól az öccse' (uo. I. 42). Juwi-