Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)

Tanulmányok - Kertész Manó: Finnugor jelzős szerkezetek 1

34 KERTÉSZ MANÓ. Az apámuram, anyámasszony-féle összetett szavaknak a másait megtalálhatjuk a vogulban és az osztjákban is. Ha figyelembe vesszük a magyar nyelvtörténet tanulságait, fel kell tennünk, hogy ezekben a nyelvekben éppen úgy mint a magyarban az összetétel két tagja közt levő jelzős viszony más mondatbeli viszonyokból fejlődött. IV. Érdekesek a földrajzi nevek jelzős szerkezetei, mert kétféle lehetőséget engednek meg: a tulajdonnév az illető földrajzi fogalom neve előtt vagy meghatározó jelzőként áll (Veszprém város), vagy birtokos viszonyban van a két szó (Veszprém városa) ; ugyanez a kettősség megvan szinte minden nyelvben, így az idg. nyelvekben is, azzal a külömbséggel, hogy az idg. nyelvekben a magyarral szemben a földrajzi tulajdonnév a köznév után, appositióként áll: urbs Roma (urbs Romae). SCHUCHARDT HUGÓ nagyon érdekes gondolatokat füz ehhez a szinte minden nyelvben felötlő jelenséghez és azt vizsgálva, hogy a két szerkezet közül melyik az eredetibb, a helynevek keletkezésének általános törvényeire hivatkozva a la ville de Paris-féle szerkezetnek, tehát a birtokviszonynak adja az elsőbbséget (Nyr. XLI. 7). A tételt alig lehet ilyen általánosságban kimondani. A latinra nézve pl. MEYER-LÜBKE megállapítja, hogy az eredeti szerkezet az oppidum Antiochia-íéle, tehát az appositiós szerkezet és az oppidum Antiochiae, azaz a birtokviszonyos csak a császárkori latinságban lesz általános (Germ.-rom. Monatshefte I. 68). A kettősséget bármelyik nyelv története megérteti velünk; megmagyarázza a mi nyelvünk története is. A magyar nyelvemlékek azt bizonyítják, hogy mindkét szerkezet már eredetileg megvan nyelvünkben: birtokviszonyban vannak az olyan helynevek, a melyek valami személyről vannak elnevezve, pl. Zichyfalva, Ostfiasszonyfalva, viszont meghatározó jelzős viszonyban az ilyenek mint Duna folyó, Szombathely város. Ha csak az OklSz.-nak patak, falu, vár czikkét vizsgáljuk, egyszerre látjuk, milyen nagy tömege a magyar földrajzi neveknek van személyekről elnevezve; nem csuda tehát, ha ezeknek az analógiája létrehozta a birtokviszonyos szerkezetet az olyan helyneveknél is, a melyekben eredetileg a tulajdonnév és a földrajzi fogalom neve