Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)

Tanulmányok - Kertész Manó: Finnugor jelzős szerkezetek 1

Finnugor jelzős szerkezeteké (Fejezetek a magyar összehasonlító mondattanból.) A magyar egyszerű mondat finnugor sajátságairól való eddigi legfontosabb ismereteink a jelző és a jelzett szó viszonyára vonatkoznak; nyelvünknek ilyen ősi sajátsága az, hogy a melléknév jelzői szerepben változatlan marad és hogy a számnévi jelző után a jelzett szó mindig egyes számban van. A mit újabban SIMONYI az igenévi szerkezetekről megállapított, jórészt az is erre a mondatbeli viszonyra tartozik. Nem a véletlen játéka, hogy legjelentősebb összehasonlító mondattani ismereteink ebből a körből valók. Azt mondhatnók, hogy a jelző és a jelzett szó viszonya a legállandóbb mondatbeli viszony. Az igének ós határozójának egymáshoz való viszonyát pl. a jelentésváltozás, főleg a rokonértelmű igék analógiája olyan nagy mértékben befolyásolja, hogy ezen a téren szinte a siker minden reménye nélkül fognánk az összehasonlító kutatásba. A régi magyar nyelvből és a népnyelvből száz számra lehetne összeállítani az ilyen kifejezés-párokat: azon törődöm — azzal törődöm; attól függ — abban függ; ha el tudjuk is dönteni, hogy e kifejezések közül melyik az eredetibb, ki mondhatja meg, hogy már a történet előtti korban nem szorította-e ki egy új határozós viszony a régi szerkezetet. A határozós viszonyok változása igen könnyen történhetik s az ilyen változásban nagy szerepe lehet a véletlennek. Ez a körülmény az oka annak, hogy nyelvészeti irodalmunknak azok az alapos dolgozatai, a melyek egy-egy rokon nyelv határozóival foglalkoznak, a magyar összehasonlító mondattan szempontjából szinte teljesen eredmény nélkül maradtak. *) A M. Tudományos Akadémia Marczibányi-díjával jutalmazott pályamunka. Nyelvtudományi Közlemények, XLIII. 1