Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)
Tanulmányok - Kertész Manó: Finnugor jelzős szerkezetek 1
16 KERTÉSZ MANÓ. köznévvé válásából keletkezett (a Fuggereket t. i. magyarosan Fukaroknak hívták, vö. Nád. Lev. 51); természetesen a generalizálódás úgy törtónt, hogy a szó eredetileg a Fukarok foglalkozását jelentette; C. és MA. értelmezése szerint fukar: publicanus, dardanarius; ADÁMI szerint: wucherer, aufkdufer; pénzváltó, bankár, bérlő jelentés derül ki az összefüggő nyelvemlékekből is: nemde az fukarok is ezent cselekedike c nonne et publicani hoc faciunt' (FÉL. Bibi. 7); a kinec- ház helyec és ahoz tartozó szántó fóldec s rétec árendáltatnak, fukar, kózös, árendás (COM. Jan. 72). A fukar szó jelzői használatában is jó ideig megtartja eredeti jelentését: fukar publikanus (TOF. Zsolt. 30); ezeket az 6 országoknak vámos adójokat féltik az fukar arendával biró ' pápista papok (TOLNAI, Vigaszt. 207). — Csakis ebben a mondatbeli helyzetben vehette aztán fel a fukar szó a sok pénzűek, gazdagok egyik gyakori tulajdonságának a jelentését. A trágár főnévi eredetét etimológiája is mutatja: a kfn. tragaere, bajor trager a megfelelője (SCHMELLER értelmezése szerint: einer, der mit kleinigkeiten handelt und dieselben von markt zu markt trágt oder damit hausiert; vö. LUMTZER-MELICH, Deutsche Ortsn. u. Lehnw.). MA. a trágárt circulator, agyrta, 8currar\ok magyarázza, de már a PPBl.-ben van melléknévi értelmezése is: scurrilis, spurcidicus. Ezec tsúfolkodó trágárok tseltsapásai (PÁZM. Préd. 1219); illyenek a rothatt beszédű nyáladék tragarok (Csúzi, Cseh. Edom. 216). Az összefüggő emlékek, a mint látjuk, a scurra-nsik éppen a csúf, illetlen beszédét emelik ki; így aztán világos a jelzős szerkezetből a kategoriaváltozás: tragar szo es éktelen czelekedet (BORN. Préd. 91); e volna am a tragar beszednec eggyik (TEL. Fel. 70); szájok üres és tiszta minden gonosz, trágár, hamis és hivalkodó beszédektűi (MATKÓ, BCsák. 278). Még tovább lehetne szaporítani e szavak sorát; ilyen a garázda, a melynek lis, iurgium az eredeti jelentése; ilyennek tekinthető már a bitang is (kfn. biutunge "erbeutung, beute', vö. LTJMTZER-MELICH), mert ma már csak bitang marháról és a költővel sehonnai bitang emberről beszélünk. Nemkülömben melléknév a huncfut, huncut is, pedig etimológiája is (hundsfott vö. LTJMTZERMELICH) és egy csallóközi népnyelvi használata is (törvénytelen gyerek) a főnévi eredetet kétségtelenné teszi.
