Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)
Tanulmányok - Kertész Manó: Finnugor jelzős szerkezetek 1
FINNUGOE JELZŐS SZEBKEZETEK. 17 Vizsgálódásunk eredményekép tehát még egyszer megállapithatjuk: 1. A fgr. nyelvekben a nemet, kort, állapotot jelentő főnév egy másik főnévnek a minőségi jelzője lehet. 2. Ennek a mondatbeli viszonynak az a mi nyelvünkre nézve a fontos jelentéstani következménye, hogy a főnév és melléknév kategóriáját elválasztó határ nagyon ingadozó, sőt némely ilyen jelzőül használt főnév egészen melléknévvé válik. Ezek az eredmények egyúttal a mondattani elvnek a jelentéstani és etimológiai kutatásban való fontosságát is igazolják. Az előbbi fejezetben megállapítottuk, hogy a főnév egy másik főnévnek valóságos melléknévi értékkel tulajdonságjelzője lehet. Ezt a tételt úgy is fogalmazhatjuk, hogy a főnévi jelző a fgr. nyelvekben megelőzi a jelzett szavát; mert hiszen főnévi jelzővel az indogermán nyelvekben is találkozunk, csakhogy itt a jelző követi a jelzett szavát, vagyis appositiós viszonyban van vele. Ha pl. németre akarjuk fordítani ezt a vogul mondatot: jani' %um ásd ul voss qXnüw c csak öreg ember atyja ne élne' — akkor ilyen appositiós fordulattal kell élnünk: c wenn nur sein vater, der alté mann nicht lében würde'. — A fgr. mondatban tehát a főnévi jelző előtte áll a jelzett szavának, a németben és a többi indogermán nyelvben külön hangsúlylyal bíró appositióként követi. Ha mármost az ilyen fajta kapcsolatokat vizsgáljuk, mint István öcsém, János bátyám, az első pillanatra világos, hogy itt a tulajdonnév a jelző és a családi állapotot jelentő szó a jelzett szó : melyik öcsém ? István öcsém. Melyik bátyám ? János bátyám. Vagyis a jelzőül szolgáló tulajdonnév a magyarban megelőzi a jelzett szavát; ugyanezt tapasztaljuk a többi vizsgált rokonnyelvben is. Joggal tekinthetjük tehát a magyar jelzős szerkezetnek ezt a szórendi sajátságát ősi tulajdonnak, a mint hogy ősi közös vonása az indogermán nyelveknek az ellenkező szórend: ma soeur Jeanne, my brother John. Az itt következőkben először a személynevekre vonatkozó magyar nyelvi anyagot állítom össze: Megelőzi a személynév a megtisztelő megszólítást Nyelvtudományi Közlemények. XLI1I. 2