Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)
Tanulmányok - Kertész Manó: Finnugor jelzős szerkezetek 1
12 KERTÉSZ MANÓ. Az eddig ismertetett finnugor jelenségektől már csak egy lépés van addig, hogy egyes főnevek mondatbeli használatuk révén eredeti kategóriájukból kiszakadnak és valóságos melléknevekké válnak. Néhány ilyen jelentésbeli fejlődést akarok itt ismertetni; természetesen csak olyan szavakat tárgyalok, a melyeknek az etimológiája kétségtelenül meg van állapítva, vagy a kategoriaváltozás a nyelvtörténeti adatokból kimutatható. Az életkorra és nemre vonatkozó főnévi jelzők a legáltalánosabbak a fgr. nyelvekben. A magyarban is ebből a jelentéskörből mutatható ki a legérdekesebb kategória-változás. Ilyen mindenek előtt a fiatal. Ha nem is fogadhatjuk el MUNKÁCSI etimológiáját, mely szerint a fiatal = m. fia + kel. tör. tal (c zweig, stengel, ast'; — ÁKE. 275), a nyelvtörténeti adatokból kétségtelen, hogy eredetileg növényi hajtást jelentett; MOLNÁR ALBERT nem is értelmezi máskép, mint: novellus, germen, sti?'ps, PPB.-ban pedig junger Baum, neuer Stamm a megfelelője : Úgy őrzi s neveli Isten a gonoszok szerentséjét, mint a jó gazda bekerített kertében neveli és őrzi a szép fiatalokat (PÁZM. Préd. 24); mint az tokében oltatott fiatal, meg foganodnék az keresztyénség (PÁZM. Kai. 471); az férfi az erdőn le vágja az cserfa fiatalt (MesésK. 31); ültess egy baraczk fiatalt (BADV. -Csal. III. 93). — Jelzőül először természetesen csak fa-, növénynevek előtt használták: a lelec az fyatal fanac moga zerent fel emelkedhetic (Vitk.-k. 7); a fiatal nevendékeket és fattyú ágakat martiusban (ültetik, LIPP. PKert. III. 112). Ebben a mondatbeli helyzetben aztán könnyen bővülhetett a jelentése a német jung egyértékesévé, különösen a mióta metaforikusán fiatal emberről, fiatal leányról is kezdtek beszélni. A fiatal-n&k az emberre való alkalmazása nem lehet nagyon régi, a XVII. század első feléből való a legrégibb adatunk: gyermekded fiatal authorok (TOLN. Vigaszt. 147). Az ifjú*) eredeti jelentése jüngling; ez derül ki a nyelvtörténeti adatokból: fölserdült ifjú 'ephebus' C; nevedeken iffiú 'adolescens, jüngling3 (COM. Vest. 118); kywl pwztoyttya ewketh tor es belől feelelőm, yffyat es zyzeth (Jord.-k. 261). — Jelzőül használva mondják: ifjú legény (MA. SB. 356); ezt az *) Eredetére nézve vö. SZINNYEI, NyH.3 58 és NyK. XLT. 233.
