Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)
Tanulmányok - Szinnyei József: A magyar magánhangzók történetéhez (II.) 102
118 SZINNYEI JÓZSEF. tenni, hogy az u (v, w) betűt az ö hang jelölésére is használták. S e betűváltakozások és megfelelések legnagyobb része más megítélés alá esik, mint a mélyhangú szavakbeli u (v, w) ~ o váltakozás és u ~ e megfelelés, a melynek fönnebb részint semmi bizonyító erőt sem tulajdonítottam, részint nagyon csekélyét. A KT.-beli menyun ~ világon megfelelésre nézve ugyanaz áll, a mit fönnebb a mélyhangú szavakban előforduló hasonló megfelelésekre mondtam (112. 1.), t. i. lehetséges, hogy az '-un végzet u betűje ö hangot jelölt, de bizonyosnak nem bizonyos. Máskép áll azonban a KT.-beli nekunc, hyrunc ~ rohtonc megfelelés dolga, mert a kódexekben — mint tudjuk — a mostani köznyelvi -úrik, tünk birtokos és alanyi személyrag előzője legtöbbnyire -onk, -önk, -enk alakban, a HB.-ben pedig >omc, somuc, zemuc alakban van meg, s ebből nagy valószínűséggel következtethetjük azt, hogy a KT.-beli magashangú alakok így hangzottak: nekönk (v. nékönk), hírönk. Az u (v, w) ~-> e betűváltakozásra csupán olyan példákat idéztem, a melyek ugyanabban az iratban (oklevélben, összeírásban, levélben, munkában) vagy a másik példányában, ill. a fogalmazványában fordulnak elő. S itt (legalább egyelőre) nem az a kérdés, hogy az u (v, w) betű ugyanannak a hangnak a jele lehet-e, a melyet az e betű jelöl, hanem az, hogy milyen hang lehetett az utóbbival váltakozó. Ha az. e betű a zárt e hangot jelölte, — s eddigi tudásunk szerint nem is gondolhatunk másra — akkor a vele váltakozó u (v, w) betűnek a hangértéke inkább ö lehetett, mint ü. Azokban az esetekben is, a melyekben ü>ö>e hangfejlődést lehet föltenni, valószínűbb az, hogy az e hang a maga közvetlen előzőjével, az o-vel váltakozott, semmint ennek az előzőjével, az «-vel. A mely esetekben pedig az e hangból'való kiindulást lehet föltenni, azokban természetesen szintén az o-vel váltakozás valószínűbb. Ezt a föltevést még az is támogatja, hogy az u betű nemcsak e-vel, hanem o-val is váltakozik (1211: A7 it/reuogi, iVwmuolou ~ Nemuogv ~ iVomuolou, 1. fönt; még néhány o-betűs adat alább 122. 1.). Nem hiszem, hogy akadna valaki, a ki az o betűt az ü hang jelének tartaná.
