Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)

Tanulmányok - Szinnyei József: A magyar magánhangzók történetéhez (II.) 102

A MAGYAR MAGÁNHANGZÓÉ TÖRTENETÉHEZ. 119 XI. A következő esetekben a szó eredetére való tekintettel lehet az u (v, w) betűnek ö hangértékét tulajdonítani: bölény<tör. *bölán (G. 55, 157): bwlen SchlSzj. 1634 (~ ? Belén 1211, 1302; Belemis 1349; belem SchlSzj. 1631). ökör < tör. *ökür (G. 111, 157): Wkwr- 1291; vkur-1319, 1325/51; Wkur 1330; Vkrus 1344; Wkrus- 1350; Hwkur- 1326/1428; wker SchlSzj. 1415. sz.; wkur uo. 1448. 1759. sz. {~eker BesztSzj. 400. 1027. 1171. sz.; ekur uo. 1026. 1039. sz.; Sker uo. 1000. sz.; eker SchlSzj. 1419. sz.; Ewkur-1417; Eker- 1427 stb.). György < ném. Jörj (Ma

. 171):

-gurg 1209, 1216; Gyurg- 1233; Gurgh 1299; -gyurgh, -gyurg 1299 (Cs. V. 406); -gurg 1307; -gurgy 1329 (Cs. V. 406); -#wr# 1334, 1344 (uo.); Gyurg- 1366; '-gyurgh 1407; -gwrg- 1465 (~ -#er#/i 1299 [Cs. V. 405]; -^wrg/i 1419 [uo. 406]; -gerg 1453; -gewrgh 1455; -gyerg 1466 [Cs. V. 406]; -gyergh- 1478 stb.). Sej tér, Söjtör hn. < kfn. sehter: Sehtur- 1214; Sehtur, -sehtur 1356, 1387 (~ Sehter 1357, 1383, 1453 ~ Sehtyr 1259) (PAIS D.: MNyv. IX. 174—176). Pétér<szlov. Péter (vö. Ma

. 202) v. ném.

Péter: Petur 1211 (huszonháromszor: NyK. XXXIV. 411), 1237 (kétszer), 1240 k. (hatszor); -petur 1286; -Petur 1297; Petur- 1309; •petur 1319, 1344; Petur- 1346; -petur- 1357; -petur 1359 (~Peíer 1211 [a fogalmazványban Petur: NyK. XXXIV. 411]; jpeíer HB.; -peter 1329/77, 1343; Peíer- 1224/1389, 1344, 1363, 1376 stb.). léhen c

feudum' < kfn.

léhen (bajor léhen LUMTZER-MELICH, Deutsche Ortsn. u. Lehnw. 168): le hun 1271; heh un 1292; lehun 1346, 1359 (~ lehen 1226, 1230, 1358 [háromszori, 1359 stb. ~ lehyn 1357, leuhyn 1262/1392 stb.). mester < kném. mester (LUMTZER-MELICH id. m. 173; MELICH, Mely nyelvjárásból valók a magyar nyelv régi német jövevényszavai? 37): Mestur 1233, 1273, 1300; Mesthur-1347 (~ Mester- 1320; Mester 1348; Mester- 1392 stb. ~ Mestyr 1256).*) *) A ném. sehter, Peter, léhen, mester-b&n a második szótag e betűje az d hang jele; ezt a hangot a német emlékekben az e betűn kívül w-val és i-vel is találjuk írva (vö. PETZ GEDEON: A magyar krónikák német szavainak hangtani és helyesírási sajátságairól [Philologiai dolgozatok a magyar-német érintkezésekről. Szerk. GEAGGEE R. 13—15.]).