Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)
Tanulmányok - Szinnyei József: A magyar magánhangzók történetéhez (II.) 102
114 SZINNYEI JÓZSEF. Más helyzetben már csak szórványosan akad u (v, w) betű a XVI. században,*) pl. Lwos 'lovas' 1507; fwnth- 'fonott' 1518; Wkws 'okos5 1522; Wruos 1522; Hwzyw c hosszú' 1522; huzu, huzo ua. Tih.-k. 9, 50, 51; buriu 'borjú' Kaz.-k. 124; hiuattatul, mundattatul, uilagut Peer-k. (Nyelvemléktár II. k. XI. 1.); halalud Weszpr.-k. 56; rokonságúd Göm.-k. 50; jobudh Lázár Z.-k. 19; haragút Kaz.-k. 86; zomuru, zomurusag- 86, 94, 95. Ezekhez képest föltűnően sok az -us, -um (--ws, -wm). Elvégre nincs abban semmi lehetetlenség, hogy e szóvégek még ily késő korban is =ws-nak és ;itm-nak hangzottak; hiszen mai napság is hallani ilyeneket: napus, hónapus, mindennapus (Szolnok-Doboka m. Domokos Nyr. XLII. 13), napus üdő (Kis-Küküllő m. Adámos és Sövényfalva, uo. 11).**) Mindazáltal — bármennyire igyekszem is — nem tudok megszabadulni attól a gondolattól, a melyet második értekezésemben (NyK. XXVII. 266—270) kifejeztem és okokkal támogattam. Az -us, sum (--ws, nom) végzet mindenütt -os, ;o??i-mal váltakozik; magashangú párja a kódexekben nem -üs, -üm, hanem -es, --ös és -em, -öm; csupán a MuRMELLius-féle szójegyzékben van többnyire -us, --us (ritkábban -os, -es), és KoMJÁTHinál is --es, -em (mélyh. -os, -om) mellett gyakran -ws, --wm (pl. wduwssig- 15, twkelletws 19, kegyesség- 19, ielwssen 19, vetkws 20, értelembe 21, feiedehvm 24); de MURMELLIUS ű és u betűjéről jó okkal föltehetjük (1. id. latin-magyar részben is megmosom van; ennélfogva még azt sem lehet föltenni, hogy a megmosum > megmosom hangváltozás 1621-ben a latinmagyar és a magyar-latin rész megjelenése közötti időben ment végbe. De még ha két kiadásban fordulna is elő a megmoswn alak ugyanazon a helyen, akkor sem adnék rá semmit, mert pl. az 1611-i és az 1621-i kiadásban egyaránt migrántzolom van, s ez igen szépen találna a HB. miséjéhez, de hiába, lerontja a hitelót a 40, ill. 47 hasábon végighúzódó meg-ek hosszú sora. — Tanulság: ne bízzál vakon a betűben, mert nemcsak megölő betű van, hanem olyan is, a mely csal. *) Csak az egyetlen nagyobb középfoknak nyelviárási nagyubb változata (nagvb, nagiub, nagyub stb.) fordul elő meglehetős sokszor; az utolsó adat 1693-ü4-ből való (vő. SZILY: MNyv. VII. 351). **) Hogy ezek régi maradványok-e vagy pedig újabb fejlemények, annak a vizsgálatába most nem bocsátkozom bele.
