Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)
Tanulmányok - Ramstedt G. J.: Egy állítólagos mongol-török hangtörvény 69
74 EAMSTEDT G. J. tjin<*egen 'váll3 (nem< w? 'szélesség', mint NÉMETH a ZDMG.ban). A kirgiz qol-t mond, ha a szót magában mondja ki, de a 'jobb kéz': oy-gol, a 'bal': sol-yol. Ez a törvény, a melyről — bár meglehetősen röviden — BADLOFF is írt a Phonetik 459. szakaszában, oly régi, hogy az oszmánlik, helyesebben az ő elődeik, mielőtt még a perzsa, arab és egyéb nyelveket beszélő népekkel érintkeztek és tőlük talán a szókezdő d (vagy g) kimondását jobban megtanulták, az eredeti török szókezdeteket egyszer zöngésen, máskor zöngétlenül mondották, ha a szót külön kellett kimondani. Ezért térnek itt el egymástól anynyira a dialektusok és ezért van az egyik szótárban egy szó a t, a másikban ugyanaz a szó a d alatt. Mivel a t tiszta (azaz nem aspirált), a í és d közt levő külömbség nem nagy (olyan, mint pl. a kh.-ban a szókezdő G- ~ g-). Éppígy állott elő az oszm. g- (g) szó elején Zc-ból, s bizonyára hiábavaló fáradság volna ezt az egyes nyelvekben előforduló, bár részben már régi fejlődést mongol és mandzsu jelenségekkel hozni összefüggésbe. Valóban kár, hogy annyi fáradság pazarlódik megfelelések kutatására, a míg a mongol hangtörvények nem eléggé ismeretesek és a míg nem lesznek tökéletesebb szótáraink e nyelvekhez. Az etimologizálás sikertelensége elkerülhetetlen. Nekem is nagy bűnök nyomják a lelkemet; mily gyakran csináltam helytelen egyeztetéseket (habár nem közöltem is őket), a melyeket később a pontos török megfelelő előkerültével fel kellett adnom. A mongol szókincs roppant nagy. (A POZDNEJEV kalmük szótárában kb. 6000 szó van; én kb. 17000-et jegyeztem fel.) Ezért bármennyire szorít is bennünket az idő a török-mongol hipotézis felderítésére, teljesen korai és kétes vállalkozás egyik vagy másik szónak szótárainkból való hiányzásából általános, messzemenő következtetéseket vonni. Ilyen körülmények közt jól érthető, hogy NÉMETH vagy máskor valaki más, jóakarata ellenére téves irányban indult s oly lehetetlen hangtörvényeket állított fel, mint itt az oszm. í ^ mong. cy oszm. d «>-> mong. s, vagy (a ZDMG.-ben írott czikkében) tör. a «-»•> mong. ü, tör. j ~ mong. s, vagy olyan váltakozásokat a mongolban, mint *s > *i > l, *z > r (így GOMBOCZ és NÉMETH); de erről a «lambdacizmus»-és «rotacizmus»-ról majd egy más alkalommal. EAMSTEDT G. J.
