Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Paasonen Henrik: A magyar nyelv régi török jövevényszavai 36

66 PAAS0NEN HENRIK. szomszédságába, a szerző szerint Kr. u. 800 a magyar-csuvas érintkezés végső terminusának tekinthető. Másrészről valószínűnek tartja, hogy Kr. u. 600 a magyar nyelv bolgár jövevényszavainak ex-quo terminusa, azért, mert minden valószínűség szerint a bolgárok nem értek a VII. sz. kezdete előtt későbbi hazájukba a középső Volga vidékére. A magyar-bolgár érintkezések ilyetén módon legalább egy, legföllebb két évszázadig tartottak (1. 205—6. 1.) Úgy látom ebből, hogy a szerző — valamint WICHMANN is SUS. Tóim. XXI, 142 — meggyőzőnek tartja KUNIK bizonyítását (H3B1JCTÍH ÁJi-BeKpn p. 155—6), hogy a bolgárok a VI. században még nem érkeztek el a középső Volga vidékére. Ennek a bizonyításnak azonban szerintem olyan gyenge az alapja, hogy szinte csodálkozom, hogy mindeddig nem hívta ki az ellenmondást, sőt ellenkezőleg, úgy látom, általános helyesléssel találkozott a keleti Oroszország korabeli történetét tárgyaló munkákban. Alapja JORDANES («De origine actibusque Getarum, cap. XXIII) egy passzusa, a melyben el van mondva, hogy HERMANARIK a IV. század közepetáján leigázott több népet, a melyek között kétségtelenül meg vannak említve a fgr. merják és mordvinok.*) A bolgárokról és csuvasokról, mondja KUNIK, JORDANES, a ki 550 táján írt, egész egyszerűen azért nem emlékezik meg, mert akkor még nem érkeztek meg későbbi lakóhelyükre (a hová, KUNIK okoskodása szerint, valószínűleg csak akkor értek, mikor a bolgárok az avarok fennhatósága alá kerültek, vagy pedig a mikor a kazárok hatalma az előbbiekre nézve veszélyessé kezdett válni, ez pedig elég későn a VII. században történt). De hiszen JORDANES az idézett helyen nem a saját századáról, hanem a. IV. *) «Hermanaricus . . . multas et bellicosissimas arctoi gentes perdomuit suisque parere legibus fecit . . . Merens Mordens Imniscaris (imnascaris, ymnascaris, ymniscans) ...» (MOMMSEN kiadása, Monum. Germ. Hist. V, 1, Berlin, 1882). Hogy az utoljára felemlített népnév csakugyan a cseremiszekre értendő-e, mint általában felteszik, éppen nem bizonyos (MOMMSEN szerint a helyes olvasat nem Sremniscans, a mely változatot KUNIK azzal a névvel vetett egybe, a hogy a mai csuvasok nevezik a cseremiszeket: sarm§s).