Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)
Tanulmányok - Paasonen Henrik: A magyar nyelv régi török jövevényszavai 36
46 PAASONEN HENBIK. sisna korábbi *sisna alakból keletkezett, s a szókezdő */- a szótagzáró s hasonító hatása következtében vesztette el jésítését, vagy más szóval, változott s-szé. Ilyenforma eset csuv. süzs 'fransen', a mely az oszm. csag. sacak id. szónak felel meg (PAAS. CSUV. szójegyzék 144); itt tehát megfordítva a következő palatális hang hatása alatt vált a szókezdő s- hang s'-szé. E feltevést megerősíti a cseremisz is. A kérdéses szó t. i. megvan ebben a nyelvben is, vö.: cserH. sasna; cserE. sösna (POBKKA, BEGULY), sdsna (TROICZKIJ), cwcHa (o: sSsna), sösna (VASZ.), sisna, sösna (Ucsebnik); cserK. sösna, sisna (Ucsebnik), sösna (ufai korm., saját följegyzéseim); sösna, sösna (permi korm., GENETZ szerint, 1. SUS. Aik. VII, 48, 66).*) A cser. szó tudvalevőleg jövevényszó a csuvasból,**) s elterjedéséből következtetve nagyon régi átvétel. Ha mármost figyelembe veszszük, hogy a csuvas jövevényszavak s'-ének általában s felel meg, a keleti nyelvjárásokban helyenként s is, mint a hogy a szóbanforgó esetben is (1. PAAS. S-laute 119), míg ellenben a csuvas s-nek rendes megfelelője s (az s > s változás a cseremiszben a csuvas hatás után ment végbe), úgy e szó alakváltozataiban kétségtelen bizonyítékát láthatjuk annak, hogy a csuvas szó kezdő mássalhangzója akkor, mikor a cseremiszbe átkerült, s volt. A mi a szóbelsei s-hangot illeti, a cser. s természetesen itt is eredetibb s'-re mutatna, mindamellett nehéz eldönteni, hogy vájjon az átvett csuvas alak *éisna volt-e, vagy hogy talán a *) SziLASinál (204 1.) hibásan sösna, sösna. **) Hogy az átvétel nem megfordítva történt — a mi már magában véve is nagyon valószínűtlen volna —, bizonyítja az -sn- hangcsoport a cseremiszben. Mint már BUDENZ, Ueber die Verzweigung der ugrischen sprachen, 36. 1. megjegyzi, a cseremiszben az eredeti n sziszegő (s, s) után í-vé változott, pl. cser. (íiste, ftiéte, fíiste f 'tönköly' «-«•» f. vehna; cser. siste, sist9 'harkály' ~ f. háhna, fE. cihn, IpK. cáiéne stb.; cser. piste, pistd 'hársfa' «v fE. (déli nyj.) pdhn 'alté linde, rüster'. E változás a litv. jövevényszavak átvétele után történt (mert egy ide tartozó szóban még tükröződik: cser. süstö, hstd 'szij, öv5 < litv. szikszna ledér, riemen'), de mint a fentebb tárgyalt csuvas jövevényszóból kitűnik, a csuvas-cseremisz érintkezések előtt, tehát valószínűleg időszámításunk első századaiban.
