Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Paasonen Henrik: A magyar nyelv régi török jövevényszavai 36

A MAGYAR NYELV RÉGI TÖRÖK JÖVEVÉNYSZAVAI. 47 cseremiszben a szókezdő s- asszimilálta a következő s-hangot.*) Ily módon tehát világos a magyar és a csuvas szó hangviszonya : gyisznau (> disznó) < csuv. *§imay ill. *<%isnay. 78. gyarló < ócsuv. *$arlyy, vö. kún jarle stb. 'pauper, niiser' ; csag. jarly, jarlyg 'arm, bettler'; kaz. BÁL. jarly 'arm, armselig'; csuv. jy/rl§ 'arm'; kirg. $aryl- 'verarmen' stb. A csuv. jurl§ a szókezdő j miatt persze tatár jövevényszónak tekintendő. De van a csuvasban egy ige, a mely úgy látszik a felsorolt török szócsaládba tartozik: csuv. sirla/- 'irgalmazni, könyörülni, sich erbarmen' (ZOL. MMOBaTb, ma^HTb), vö. kaz. BÁL. jarlyka- 'sich erbarmen, gnádig sein5

;

RADL. jarlyka- 'amnestiren, verzeihen'; ótör. RADL. ujarlyka- vagy ? jarylka-)) 'gnádig sein', oszm. RADL. jarlyya- 'verzeihen, die sünden vergeben (von Gott)', («R.») jarylya- 'vergeben (von Gott)'. RADLOFF (S. v. jarlyka-) a török igét a tör. jarlyk c

verkündigung, befehl' [vö. ujg. jarlyya- 'einen befehl erteilen, ein dekret erlassen, gnádig sein, zu reden geruhen (von einem höheren gesagt)'] névszóból akarja származtatni, de ez legfeljebb az ujg. jarlyya- igére illik (jelentése: 'einen befehl erteilen'; figyelembe veendő, hogy a jarlyk 'befehl' RADLOFF szerint csak a keleti nyelvekből: alt. leb. tel. kumd. ujg.-ból ismeretes). — A jelentós szempontjából a latin miser 'elend, arm' <^> 'misereri 'sich erbarmen, bemitleiden' szavakra hivatkozhatunk. — A magy. a ~ csuv. % megfelelésre 1. fentebb a 75. czikk birálatában. 83. sz. gyenge < ócsuv. *3ápga, vö. csag. jayi, jáygi 'neu, jung', etc. — Nem akarnám ez egybevetést, bár nem tartom teljesen meggyőzőnek, elvetni, mert nem tudnék helyette jobbat ajánlani. Csak azt akarom megjegyezni, hogy a szerzőnek a 78. lapon (s már régebben a NyK. XXXIII, 197. lapján) kifejtett vélekedése, hogy a vog. námdk 'weich', osztj. namdk stb. 'mild (vom wetter); weich, zottig (z. b. von den haaren)', a melylyel BÜDENZ, Verzweig. 68. 1. és MUNKÁCSI NyK. XXV, 264 a magyar szót egybevetették, szamojéd jövevényszó, nem egészen bizonyos, tekintetbe véve, hogy megfelelője, mint FUF. III, 113 megjegyeztem, megvan a lappban is: IpS. nemok 'mollis'. *) A magyar -szn- természetesen ócsuvas -sn- és -én- hangcsoportnak egyként megfelelhet.