Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Paasonen Henrik: A magyar nyelv régi török jövevényszavai 36

A MAGYAR NYELV RÉGI TÖRÖK JÖVEVÉNYSZAVAI. 45 75. gyaláz, vö. kun jala: jala iabadir f

calumniat';

kaz. BÁL. jala 'verleumdung5

,

jala jabmak 'verleumden5

; kirg.

EADL. gála f

das fehlerhafte,

das unrechte; der ungerechte verdacht; die verleumdung'; alt. VERB. jala c

strafgeld, busse

5

;

-— mong. Kow. jala c

faute, crime, peine, amende, punition'.

— Ez az egybevetés, a mely MuNKÁcsitól (KSz. VI, 379) származik, kétségkívül helyes. Csak azt jegyzem meg, hogy a felsorolt török szavakon kívül még ide tartozik a csuv. silfy cbűn, sünde

3

is, a melynek etymonjára eddig tudtommal nem mutattak rá. Ez esetben tehát a magyarban a felelne meg az őstörök *a-ból keletkezett csuvas j-nak, éppúgy, mint a 78. czikkben is: gyarló «*»•> csuv. sirlay- (1. alább),*) nem pedig i (< **), mint több más esetben: ír **•* csuv. sir- stb. (1. 1, 6. §.). Ebből az következik, hogy vagy nem olyan régi a csuvasban az a > i változás, mint a szerző az i. h. felteszi, hanem csak a magyar-török érintkezések ideje alatt ment végbe, vagy hogy a felsorolt szavak nem csuvas nyelvalakból való átvételek. 66. disznó. A szerző a felsorolt Árpád-kori adatok alapján megállapítja, hogy a magyar szó eredetileg gy-kezdetű volt, s hogy később a nyelvterület egy részén depalatalizáczió történt, tehát gyisznó > disznó, nem pedig megfordítva, mint régebben gondolták, s a magyar szót ő is, habár kétkedve, a hasonló jelentésű csuv. sisna szóval veti egybe. Mivel néhány esetben (habár ritkán) a csuv. s- valószínűleg eredeti ű-re megy vissza (pl. csuv. sSl 'fog' r*> kaz. t9i, ujg. alt. stb. tis), a szerző szerint nem volna lehetetlen, hogy a csuv. sisna is ócsuvas *tisnay alak képviselője volna, de egyúttal egészen helyesen megjegyzi, hogy az ómagyar gyisznau (> disznó) palatális szókezdő mássalhangzója így is magyarázatlan maradna. A magyar és a csuvas szó hangalaki viszonyát tehát a szerző nem magyarázza meg. Ez bátorít arra, hogy én kísértsem meg megvilágítani. A régi magyar alakok alapján a mai csuvasban ilyen alakot várnánk: sisna (< *jisna). Figyelembe vévén mármost, hogy a külömböző nyelvekben a mássalhangzók a jésítés tekintetében könnyen engednek asszimilácziós vagy disszimilácziós hatásoknak, elvileg nem volna lehetetlen az a feltevés, hogy a mai csuvas *) Vö. még m. dara ~ esuv. tir§ (64. sz.).