Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Sarkadi Nagy János: Az északi-osztják nyelv igeneves szerkezetei - II. 427

AZ ÉSZAKI-OSZTJÁK NYELV IGENEVES SZEEKEZETEI. 443 IV. Mellékmondatot pótló határozóragos igenév. WUNDT a névszóknak igei természetét vizsgálva a negyedik csoportba azokat az eseteket sorolja, a mikor egy névszó hatá­rozóraggal ellátva mellékmondat pótlására szolgál. Ezt már a tiszta szintaktikai formákhoz való közeledésnek tartja és így magyarázza: «Zugleich lásst aber dieses Symptom deutlich das Grundmotiv jenes Triebes erkennen: die zunehmende Menge von Vorstellungen, die sich an die vorhandenen Hauptbestand­teile der Aussage anschlieszen und ihnen unterordnen. Wie bei diesen Hauptbestandtdlen selbst die zustándlichen Elemen te nur langsam gegenüber den gegenstándlichen zur Geltung kom­men, so werden nun auch jené allmáhlich hinzuwachsenden Teile zunáchst durchaus in gegenstándlicher Form gedacht, als weitere attributive Bestimmungen der in den einfachen Satz eingehenden Gegenstandsbegriffe oder als adverbiale Casus­beziehungen zu den auf einer weiter fortgeschrittenen Stufe den Satz beherrschenden Verbalform».*) A mondatszerkesztésnek ilyen módja az ural-altáji nyelvek közös sajátsága. A finnugorságból csak a finn és még inkább a magyar nyelvben fejlődött ki a környező indogermán nyelvek hatása alatt az alárendelésnek kötőszavakkal való kifejezése; e mellett azonban megtalálható gyakran e nyelvekben is az eredeti igeneves szerkesztésmód. A rokonnyelvek nagy része ma is az igenévnek határozóragos alakjával pótolja az alárendelésnek kötőszavakkal való kifejezését; pl. a vogul: nq,y% kw almát ekwata at'im 'mikor felkel, felesége nincs sehol' VogNGy. I. 4; sünsimat ta patárs ca mint nézi, hát ím eltűnt' VogNGy. II. 74; mordvin: cerkavu molemsta satnen scasina ca templomba mentekor azokat felölti' NyK. XIII. 92; mujinze sinst udomsto 'találta őket alvás közben' NyK. XIII. 92; a cseremiszben pl. a -ma, -m£-képzős igenév a -skd illativus-raggal: 9ske mié-f o sk§­meékdéd kanaltás §az§m 'magam lefeküdtem, még a palaczk ki nem száradt' BAM. 186 (id. BÉKE Ö.: Cser. Ny. 145); vagy a -kd, -k§ lativusi raggal: pérds karmSket sma tsezydz'z'Ss c ha *) Volkerpsychologie. 1900. I. 145. 30*

Next

/
Oldalképek
Tartalom