Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)
Tanulmányok - Sarkadi Nagy János: Az északi-osztják nyelv igeneves szerkezetei - I. 250
Az északi-osztják nyelv igeneves szerkezetei. (Első közlemény.) Az ú. n. ural-altaji nyelvcsaládnak azt a sajátságát, hogy az alárendelési viszony kifejezésére leggyakrabban az igeneves szerkezeteket használja, már WIEDEMANN kiemelte.*) Azóta az egyes nyelvek mélyebbreható ismeretével e tétel igazsága mind jobban kitűnik, úgyhogy az igenevek használatát az ural-altaji mondatszerkezet Ősi sajátságának lehet mondani. WINKLER H. összehasonlító alapon vizsgálja az ural-altaji nyelvek mondattanát és az alárendelési viszony kifejezéséről ezt írja: «In dem Satzbau des Uralaltaischen ist ursprünglich fiir Nebensátze aller Art überhaupt kein Eaum, weil unbedingt das ganze Satzgefüge ein adnommalartiger, geschlossener, einheitlicher, wortartiger Complex ist, oder lediglich die lückenlose Verbindung eines subiectartigen Teils mit einem prádicatartigen darstellt, wie Stadt-gross = die Stadt ist gross; in beiden Fállen trat alles nach unserer Auffassung Nebensátzliche als zeitliche, örtliche, begründende, conditionale . . . Nebenbestimmung zwischen die beiden einzig wesentlichen Teile des Satzes oder Satzwortes». Azután átvizsgálja az egyes nyelveket és arra az eredményre jut, hogy az eredeti állapot mindenütt megtalálható, bár az egyes nyelvek a környező indogermán nyelvek hatása alatt ősi mondattani sajátságukból sokat veszítettek.**) Igeneves szerkezetek neve alatt leginkább a melléknévi igenévnek jelzői és határozói használatát szokás érteni; azon-*) Über die früheren sitze der tschudischen Völker und ihre sprachverwandtschaft mit den Völkern Mittelhochasiens. Keval 1838. **) Der Uralaltaische Sprachstamm, das Finnische und das Japanische. Berlin 1909. 85. 1.
