Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Pánity Vukoszava: Néhány sz hanggal bővülő v-tő kódexeinkben 174

178 PÁNITY VUKOSZAVA. tattya maga ideit vettem, vevék, vévén talám a' Eégi Gyökérből Vévr> (131. 1.). A Debreczeni Grammatikában szintén némi következetlenséggel ugyan a lev-, le- stb. tőből vannak levezetve a különféle időalakok. A tövet megkapjuk, ha az «aligmult» (praet.) és a (•részesülő)) (part. prsss.) utolsó tagját elhagyjak. A lev- tőből alakul: az aligmult (praet.), egészen múlt (perf.) (ez utóbbi ugyan a lő, lőttem analógiájára le-höl is), a parancsoló, a foglaló módban az aligmult (= conj. prses.), határozatlan (= inf.) a részesülő egész múltja (part. perf.) (79. 1.). Mindez csupán a vagyok igével kapcsolatban tárgyalt leszen igére vonatkozik; a következő négy igét: vesz, visz, eszik, iszik a sziszegő igék között, a 121. lapon pedig mint -szén-, -szik-he végződő gyökereket említi fel. Az -en és az -ik a ragozás folyamán elejtődik, sőt az imperf.-ban és a perf.-ban maga az -sz is elenyészik, tehát, mint a magánhangzón végződő tövek, a prset.-ban u-t, a perf.ban tt't vesznek magok mellé. Némi ellentmondást találunk tehát a leszek ige magyarázatával egybevetve az előbb mondottakat, mert a míg a leszek ige imperf. és perf.-át a ü-tőből származtatta, vagyis abban az esetben a v még a tőhöz tartozó elem, addig itt egyszerűen hiatustöltő hang. Igen érdekes a D. Gr.-nak a sziszegő igék imperativusára vonatkozó magyarázata. Mivel a «napnyugati nyelvekben*) t és s egymással felcserélődnek, és a zsidó Tan betű t -f- fz elemből áll, s mivel szerinte a magyarban ma is él ts, tz, ds, dz, egykor tehát dfz elegyes betűnek is kellett lennie. Miért is í-végü igék g-t vesznek fel, sőt maga a í is s-sé válik az imper.-ban, viszont d vagy í járul a sziszegő igékhez, lesz tehát: vifzd, efzd, ifzd, az fz mint kétségkívül elegyes betű d-vé változik: vidd, edd, idd, sőt mintha tiszta d-k volnának j-t is vesznek fel: edjed, idjad stb., mely dj azonban gy-nek hangzik. Sőt e magyarázatot még a perf.-ra is kiterjeszti: «Hasonlóképpenn az Egéfzfzenmúltban ezekbenn ett, itt, alutt 's a t. az fz t-vé változott 's a t.» (98. 1.) EÉVAI MiKLÓsnál s^-enyésztő («sz» consona evanescens) igékkel találkozunk. Az ő elméletét nyelvtörténeti fontossága miatt a maga teljességében szándékszoin ismertetni.