Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)
Tanulmányok - Pánity Vukoszava: Néhány sz hanggal bővülő v-tő kódexeinkben 174
NÉHÁNY SZ HANGGAL BŐVÜLŐ V-lÖ KÓDEXEINKBEN. 179 E. az s^-enyésztő igéknek három tövét következteti ki: 1. legegyszerűbb a magánhangzón végződő: le, te, ve, vi, hi és hü, e, i; 2. leh, teli, veh, vih, hiv, eh, iv; 3. lesz, tesz, vesz, visz, hisz, ész, isz.1 ) Az sz-es tőből kizárólag a praasens alakul, melynek sg. 3. szem.-ben az öt első igéhez az ön névmás járul személyrag gyanánt, — a két utóbbi ik végzetet vesz fel. A ható és műveltető igék a puszta tőből képződnek: le-het, te-het stb., te-tet, ve-tet stb.2 ) A prset. az ismert sziszegő pótlására a homályos v-t fogadja látszólag vissza, a praes. végzetével : le-v-e-ön > lön. A perf.-ban az első öt ige ismét az eredeti tőből képezi alakjait («sibilo penitus in quietem misso»): le-tt, te-tt; a két utóbbi a 3. személyben kötőhangzó gyanánt felveszi a v-t: e-v-ett, i-v-ott, mellékalakjaik: e-tt, i-tt stb. Az imperativusban a tiszta tőhöz j járul: lé-j, té-j, vé-j stb.; a sziszegő hasonulása miatt geminálódott: lé-jj, té-jj stb.; nangzósűrűsödés folytán: lé-gy, té-gy stb. Az optativusban a sziszegőnek a jellemző mássalhangzóhoz való hasonulását világosan mutatja annak geminálódása: le-n-ne, te-n-ne, e-n-ne-ik, e n-ne-ek, e-n-nék. Az infinitivus képzése is így történik. A futur. exactum rendszerint a puszta tőből alakul: le-end, te-end; kedvelt összevont formák: lénd, ténd, sőt gyakran a sziszegő helyett j szerepel: lejend, olykor a homályos v: le-j-end, •te-j-end, i-v-and-ik. A part. praes. a sziszegő pótlására a rejtett v-xéi (az eredeti vő névmásból) alakul, többnyire nyújtott e hangzóval: lé-vŐ, -te'-vo stb. A part. imperf. ugyanúgy keletkezik, mint az imperf. időalak, de a v állandó elem benne, pl. lé-ve, té-ve. Ezen igék eredeti magánhangzó-végű tövét nemcsak a x) «...radices simplicissimse sünt istae septem: le, te, ve, vi, hi vei hü potius, deinde e et t; eaedem, more vetusto, pleraeque cum halitu leniore, quaedam etiam cum obscuro espressae, Leh, teli, veh, vih, hiv, eh, iv, tenniore flatu mature et acutum sibilum dederunt, lelz, te(z, veíz, vih, hiíz, 4Íz, iíz» (Elab. Gramm. II. 851.). 2) «... quae vocalem e habent, eam vulgo solent etiam producere, tétet, vé-tet, é-tet» (uo. II. 851.). 12*
