Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)
Tanulmányok - Pánity Vukoszava: Néhány sz hanggal bővülő v-tő kódexeinkben 174
NÉHÁNY SZ HANGGAL BŐVÜLŐ V-TÖ KÓDEXEINKBEN. 177 ragozás következetességének fokozatos megromlását a XVII. sz. folyamán KÓVESDI néhány adata is bizonyitja.1) Pl. nem a gyönyörködöm, hanem gyönyörködök alakot tartja helyesnek. Továbbá az V. fejezetben így szól: «Quse [t. i. verba] Jz habent ante ek et ok, usitatius definunt directe in em et om, ut: Efzem, ifzom, pro efzek, ijzok* (Corp. Gramm. 568). Itt tehát az -m mint tárgyas személyrag szerepel, nem pedig mint az ikes igék eredeti egyessz. 1. szem. ragja. Vagy pedig a 2. személyre vonatkozólag: az -l személyrag a tárgyatlan alakot jellemzi. «IV. Eadem hsec verba, cum illis, quse definunt in dek et dok, in fecunda fingulari prsefentis Indicativi Indirecte definunt in el et ol, quoque, ut: efzel, ijzol »> (Üo.). A mint az 5. pontban kifejti, az -ik voltakép a tárgyatlanság kifejezője. «Quse verő habent d, g, k, Jz et z ante ek, ok, ea definunt in ik, quoque ut: gyonyorked, et gyönyörködik. Sed ejzik, ij'zik, jádzik tantum fic formantur». (Uo.) Teljesen az eddig ismertetett nézetek alapján áll ADÁMI MIHÁLY2 ) is. Műve megírásában gyakorlati szempont vezette. Csakis az iszom és az eszem igét tartja a többi között rendhagyó ragozásúnak, a miért is közli a paradigmájukat. A többi e csoportba tartozó ige : hisz, visz, tesz stb. szerinte teljesen szabályszerűen megy: a prseteritumban -szem helyett -tem, az inf.-ban -nni végződést vesz fel.3 ) Az eddig ismertetett nézetek szerint tehát «s2-változtató» igék vannak nyelvünkben. Az sz feltűnik a prsesensben, a többi időben pedig különféle változást szenved. A lev-, vev- tő lehetősége legelőször BÖJTHI ANTAL nyelvtanában4 ) merül fel. A «személlyes rendetlen» igékről szólva u. i. megjegyzi, hogy nvefzen Eredet szó, 's mégis így változ-J) Vö. SIMONYI : Az ikes ragozás története. NyF. 28. sz. és Magyar nyelv2 403. 1. 2) Ausfükrliche und neu erláuterte ungarische Sprachkunst. Wien, 1760, 1763. 3) «...nehmen in Prseterito statt -ízem das -tem an und in Infinitivo •nni». Vö. MOLNÁR A. nyelvtanával. *) A' nemes Magyar Nyelv Írásának és szólásának tudománya. Marosvásárhely, 1794. Nyelvtudományi Közlemények. XLlí. 12
