Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)
Tanulmányok - Horger Antal: A szláv o ~ magyar a kérdése 113
134 _ ;t HORGER ANTAL. lődött. Ezen, az OklSz.-ból és: a Beszt. és Schlágli Szj.-ből kimutatható eredetibb palaszk, a paraszt szóval^ együtt olyan, tipusú szavak, mint a milyen a malaszt. A mai malaszt ugyan szl. müost'b-YSb megy yissz#, a palaszk és paraszt pedig *plosky-Y& és prosfo-m, de azért e három szó nemcsak ma hasonjó, hanem hasonlóknak kellett lenniök alaki fejlődésüknek már egy jóval korábbi fokozatán is. A legrégebbről kimutatható magyar miiosztból ugyanis hangzóilleszkedéssel *moloszt, a legrégibbnek fölteendő magyar *ploszk (a szóvégi i eltűnését megmagyarázta MBLICH MNyv. VI. 60—61) és *proszt-bó\ pedig a két mássalhangzón való szókezdet megbontásával hasonlóképen *poloszk, ^poroszt (vö. MTsz.) lett. Hogy pedig az o > a változás korában nemcsak etimológiai eredetű o, hanem ilyen új fejlődésü járulók o is a-vá vált nyilt szótagban, azt bizonyitja pl. a szl. slaka-ből való mai m. szalonka s több más hasonló tipusú szó.. A mikor .tehát *szplonká-bó\ szalonka és *moloszt-bő\ * maioszt lett, ugyanakkor *poloszk-bó\ és *poroszt-ból is szabályosan *paloszk-nak , és paraszt nak kellett lennie. Ez utóbbi alakot meg is találjuk az OklSz.-ban. És a hogyan ASBÓTH és SZINNYEI az első a hatásából magyarázzák a szabályos *galomb, *paroncsol helyett ma ,divó galamb, parancsol alakokat, úgy magyarázom én is a szabályos *maloszt, *paloszk, paroszt helyett ma dívó malaszt, par Jaczk, paraszt alakokat. A még hátralevő három eset (lazsnak, patkány és patkó) közül is azt hiszem, hogy megmagyarázható még egynek, t. L a patkó szónak a hangja. Azzal a kérdéssel kezdem, hogy vájjon mért hangzik a patkó-nak denominális továbbképzése patkol-nak, rövid o-val, ós mórt nem szabályosan patkól-nak, hosszú o-val? - Erre alig adható egyéb válasz annál, hogy ,valamivel ellátást* jelentő ige (vö. pl. vasal, talpal, fejel) egy sincs a magyarban, mely -ó végű névszóból keletkezett volna, s így először is, nem volt nyelvünkben olyan analógia, mely a patkói ige hosszú ó-ját támogathatta volna. De van viszont nyelvünkben sok -kol, -köl képzővel alakult deverbális ige, pl. nyomkol, tuszkol, pörköl, supákol, csapkolódik, toporzékol, tüszköl, horkol stb. (TMNy. 404), a melyek igenis hatással lehettek a patkol ige végződésére. Minthogy pedig ezek érezhetően igéből való továbbképzések, azért a
