Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Horger Antal: A szláv o ~ magyar a kérdése 113

A SZLÁV O ~ MAGYAK a KÉRDÉSE. 135 nyelvérzék, a hangutánzás hajlamától is csábittatva (gondoljunk csak kalapácsütéseknek a patkoláskor hallható tompított hangjára!) tévesen a pattog, pattint családjához fűzhette ezt az igét. Egyrészt tehát a -AóZ-végű ilyen jelentésű igék hiánya, másrészt a -&oZ-végűeknek deverbális természete az oka szerintem annak, hogy a szabályos *potkől ige patkol alakot öltött, tehát ma a-yal és rövid o-val hangzik. Nagyon megkönnyíthette az o hangnak a-val való helyettesítését persze még az a körülmény is, hogy a patkolás tudvalevőleg a ló patá-ján történik. Az ily módon keletkezett patkol ige hatása alatt az a azután természetesen csakhamar a *potkó főnévbe is behatolt, s így lett belőle patkó. Eégi szláv jövevényszavainknak 83 zárt szótagját vizsgáltuk meg, s e 83 közül 8I-nél azt találtuk, hogy vagy ma is megvan bennük az o, vagy pedig meg tudjuk magyarázni kielégítő módon, hogy miért van ma más hang a várt o helyén. Abban a reményben, hogy nálamnál gazdagabb tudású vagy szerencsésebb magyar nyelvészek fölfedezik majd egykor a még megfejtetlen lazsnak és patkány szavak eltérő hangfejlődésének titkát is, kimondhatjuk ennek alapján már most is szabályként, hogy: régi szláv jövevényszavaink o hangja állandóan zárt szótagban megmaradt o-nak. V. "Változó minőségű szótagokban álló szláv o. A magánhangzók hangtörténetének kutatásában követendő módszerre vonatkozó fölfogásom értelmében megvizsgáltuk a szláv o sorsát előbb az állandóan nyilt, aztán az állandóan zárt szótagokban. A tanulság, melyet az ily módon csoportosított teljesen egynemű anyagból levonhattunk, azt hiszem eléggé határozott és félreérthetetlen. Az eddigi eredmény birtokában most már érdekes volna továbbkutatni azt, hogy mi volt a szláv o sorsa a változó minőségű szótagokban, csakhogy ez az eredmény (hogy t. i. az o más-más módon fejlődött nyilt ós zárt helyzetben) magában foglalja egyúttal azt is, hogy a változó minőségű szótagbeli o-nál lehetetlen határozott szabályt fölállítani arra nézve, hogy mely esetekben állapodott meg végül a nyilt, és melyekben a zárt szótagbeli fejlő-