Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Horger Antal: A szláv o ~ magyar a kérdése 113

A SZLÁV 0 *v» MAGVAR a KÉRDÉSE. 133 lennie. Hiszen kétségbevonhatatlan tény, hogy ma is sokan ejtik így a czi-trom, czi-prusfa, Lé-grdd, Nó-grdd, tele-gramm-féle szavakat (vö. erről JOANNOVICS GYÖRGY és KÖRÖSI SÁNDOR vitáját Nyr. XXIX. 375, 471, XXX. 16), s a Nógrád, majsztram, mestram szavaknak, még mielőtt figyelmem erre a mostan tárgyalt kérdésre ráterelődött volna, már más okból (Nyr. XXXIX. 396) is kénytelen voltam egykori magyar No-vi-grád, majsz-tru-ram, mes tru-ram ejtését föltételezni, mert a No-vig-rád, majszt-ruram, mest-ru-ram tagolásban sohasem rövidülhettek volna *Novgrád>Nógrád-dá, majsztram- és mestram-má. A kérdés mérlege tehát következőképpen áll. Az egyik serpenyőben a magyar nyelvnek az az általános szabálya van, hogy ha két magánhangzó közt egynél több mássalhangzó áll, akkor csak az utolsó tartozik a második szótaghoz. Ha e szerint Ítéljük meg az ab-lak, ab-rak-féle 11 szót, akkor ezeknek első szótagja zárt — és a benne észlelhető o>a változás érthetetlen. A másik serpenyőben az a kétségtelen tény van, hogy két magánhangzó közt álló explosiva -j- spiráns, liquida vagy nasalis (mint több nyelvben rendesen) a magyarban is gyakran a második szótaghoz ejtetődik. Ha mármost föltesszük, hogy az ablak, •abrak-féle 11 szót is gyakran így ejtették, akkor ezeknek első szótagja nyilt volt — és a benne észlelhető o>a változás egészen szabályszerű. Ilyen körülmények között én nem habozom kijelenteni, hogy a mérlegnek ez utóbbi serpenyőjét tartom súlyosabbnak, vagyis azt hiszem, hogy a szl. obloki>, obrokh, •obrazi}, obrach, obru&'h, potvorT>, kotlina, hobotnica, popion, *opléwb •és okno kérdéses o-ja magyar *o-blok, *o-brok, *o-bráz, *o-broncs stb. szótagolás következtében vált a-vá. Nyelvjárásilag még pokrócz és potroh mellett is találunk így magyarázható pakrócz .(MTsz.) és patroh (NySz.) alakot. Most tehát már csak öt szó akadályozhatná annak szabályként való kimondását, hogy a szláv o zárt szótagban megmaradt. Ez öt szó : lazsnak, palaczk, paraszt, patkó és patkány. Annyi megfejtett esettel szemben öt megfejtetlen utóvégre még nem volna föltétlen akadálya a szabály kimondásának, de kisértsük meg, hátha talán érthetővé tehetnők még ezek közül is egyiknek vagy másikna külön úton járó hangfejlődését. A szláv *phsky-bá\ való mai palaczk ez hangja sz-hől fej-