Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Horger Antal: A szláv o ~ magyar a kérdése 113

120 HORGER ANTAL. tágadható —• melyik hangfcörvóny fog ilyenkor érvényesülni, mikor ugyanaz a magánhangzó hol nyilt, hol meg zárt helyzetben van? Az-e, a mely a nyilt szótagban álló magánhangzó hangfejlődését szabályozza, vagy az-e, a mely a zártban állóét? Ez az egy mássalhangzón végződő s nem hangzóvesztő, utolsó szótagok, valamint a hangzóvesztőt közvetetlenül megelőző szótagok magánhangzóinak esetében nyilván csakis a belső analógiának mindenkori, nagyon is esetleges hatásától függ; vagyis attól, hogy a szónak mely alakjai fordulnak elő az élő beszédben túlnyomó gyakorisággal. A nyelvtörténetünk folyamán véglegesen megváltozott minőségű szótagok magánhangzóinak esetében (pl. *kulucsár > kulcsár ~ kolcsár) pedig attól függ, hogy a nyelvtörténetnek melyik időpontjában változott meg a szótag eredeti zártsága vagy nyíltsága. Egy-egy kedvező esetben, ha nem is föltétlen bizonyossággal, de nagy valószínűséggel meg tudjuk talán mondani, hogy az illető, még ma is változó minőségű szótagnak magánhangzója nyilt vagy zárt helyzetben szerepel-e túlnyomó gyakorisággal, de ki tudná ezt minden egyes esetben eldönteni? Éppígy egyegy nyelvtörténetileg kedvező esetben meg tudjuk talán mondani, hogy mely korban vált valamely szótag állandóan nyíltból zárttá, vagy állandóan zártból nyílttá, de nyelvtörténeti adataink késő és hiányos volta mellett ki tudná ezt minden ilyen szóra nézve pontosan megállapítani ? S így ki merné azt minden egyes alkalommal már előre is eldönteni, hogy egy-egy ilyen nem állandó természetű szótagnak mai hangállapotában miféle hangtörvénynek hatását kell látnunk? Ha tehát a szótag nyíltságának vagy zártságának csakugyan van valami hangtörténeti jelentősége, akkor a magánhangzók történetét szabályozó hangtörvények kutatásában egyedül csakis az lehet a czélhoz vezető eljárásmód, ha a hangfejlődésben okvetetlenül meglevő, de előttünk egyelőre még ismeretlen szabályszerűséget szigorúan csakis azon esetek tanulságaiból próbáljuk elvonni, a melyekben az illető magánhangzó minden nyelvtani alakban és minden korban állandóan nyilt, vagy állandóan zárt szótagban állott, és viszont egyelőre teljesen mellőzzük mindazon eseteket, melyekben az illető magánhangzó hol nyilt, hol meg zárt szótagban volt vagy