Nyelvtudományi Közlemények 41. kötet (1911)

Tanulmányok - Horger Antal: A szláv o ~ magyar a kérdése 113

A SZLÁV O fsa MAGYAB a KÉBDESE. 121 van ma is. Ha a szavaknak állandó minőségű tagjai alapjárt sikerült pontosan megállapítani a hangtörvény teljes tartalmát és érvényesülésének föltételeit, akkor persze majd rákerülhet a sor annak megállapítására is, hogy a változó minőségű szótagok mai hangállapotában mi minden egyes esetben magának a tiszta hangtörvénynek s mi a belső analógiának vagy valamely más, gátló hatású körülménynek az eredménye. Összefoglalhatom mármost a magánhangzók hangtörténetének kutatásában követendő módszerre vonatkozó fölfogásomat. En abban a véleményben vagyok, hogy ha ki akarjuk deríteni valamely magánhangzó történetét a magyarban, akkor legelőször is össze kell gyűjtenünk lehetőleg teljes számmal azon helyeseknek vélhető etimológiákat, melyekben az illető hang előfordul. Ezeknek sorából másodszor vizsgálatlanul kell hagynunk (legalább egyelőre) mindazon eseteket, melyekben az illető hang fölváltva nyilt és zárt szótagban állott, vagy még most is állhat. Harmadszor külön-külön kell csoportosítanunk az így megmaradt állandó minőségű anyagban azon eseteket, melyekben az illető magánhangzó nyilt, s azokat, melyekben zárt szótag állott. Ha mindez megtörtént, ós természetesen a tanulságok levonásában is a kellő óvatossággal és körültekintéssel járunk el, akkor már reményünk lehet valamely tényleges eredmény elérésére. Ezen inkább csak megsejtett vagy elméleti úton megállapított eljárás gyakorlati használhatóságát ki akarom ezúttal próbálni egy részletkérdésnek, a szláv jövevényszavainkbeli o hang történetének kutatásával. III. Állandóan nyilt szótagban maradó szláv o. Az e csoportba tartozó, valamilyen oknál fogva (hangtani okokon kívül legtöbbször régi nyelvemlékeinkben való előfordulásuk vagy mai nagy elterjedtségük miatt) régi átvételeknek tekinthető jövevényszavak, a mennyire összegytijthettem őket, a következők: szl. Bogát > m. Bogát (MNyv. IV. 229, NyK. XXXIX. 35,