Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - IX. 328

346 GTOMLAY GYULA. toltam, láttam, hallottam, megjegyeztem magamnak. Pl. Cic. Lsel. 3. Memini Catonem . . . mecum .. . disserere. Cat. M. 9. L. Metelluni memini... ita bonis esse viribus ... Nagy ritkaságképpen, gondolom, csak a görög nyelv befolyása alatt, elhanyagolva találjuk még néha az elözményességet seribit, traditur, fáma estféle kitételek mellett, pl. Cic. de Off. III. 10. Posidonius seribit Rufum dicere solere (de III. 1. Scipionem dicere solitum scripsit Cato); Brut. 56. traditum est Isocratem adhibere .... Egészen elszigetelten találjuk még Cicerónál (Arch. 4. 8.) ezt: Heracleee te esse negabis? (se. cum lex ferebatur). Velejár azonban az előzményesség kifejezésének következetességével az a tökéletlenség, hogy viszont a latin nem tudja infinitivussal kifejezni az illető melléktörténés (cursiv-durativ-iterativ-conativ) actióárnyalatát. Pl. a Herodotos művét elkezdő oratio obliqua külömböző actiójú infinitivusai a latinban mind egyformán perfectummal volnának fordítandók. A melléknévi igenév prsedicativ használatában (mint a magyar nyelv a határozó igenevek használatában) különösen a későbbi fejlődés folyamán, a latin irodalmi nyelv is gyakran elhanyagolta az előzményesség kifejezését, sőt, mint tudjuk, az activumban egyáltalában alakot sem képzett a befejezettség (= előzményesség) kifejezésére. Sallustius óta (1. KÜHNEE, I. 566.) gyakran találkozunk efféle kitételekkel: Jug. 113. 1. hsec Maurus secum ipse volvens tandem promisit; Liv. XLV. 10. 6. Diu negantes perpulerunt, ut... paterentur; Tac. Ann. XII. 48. Quadratus cognoscens proditum Mithridatem . . . vocat consilium; sőt még abl. absolutusban is, pl. Tac. Ann. III. 16. illó .. . respondente ... recitat codicillos. Ez a kifejezésbeli pongyolaság a fordítottja annak, melyről fennebb a 73. pont végén szóltunk. Különösen persze inkább a cursiv-durativ alakokban (volvens, negantes) érezhető; a momentán alakok (cognoscens) olyanformán, mint a görög aoristos punctualis participiumai, alkalmasabbak az előzményes functióra. Néha azonban azzal magyarázható az imperfectum, hogy nem is volt előzményesség kifejezendő. Ne zavarjuk tehát ide az efféle kifejezéseket (Cic. Tusc. II. 25. 61.): quum Rhodum venisset decedens ex Syria ... a hol decedens nem = relicta Syria, miután visszatért, visszatérvén, hanem = visszajövet, visszatérése közben. GYOMLAY GYULA.