Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - IX. 328

342 GYOMLAY GYULA. 3. Előzményességet csak történésjelző perfectumtő fejezhet ki, állapotjelző ellenben nem. Tehát noverat, meminerat, oderat sohasem viszonyított használatúak; adoleverat, recesserat, s más effélék viszonyított (előzményes) értelme a felfogástól függ; amaverat, tacuerat, gesserat s más effélék mindig viszonyított (előzményes) értelműek. 4. Az előzményesség kifejezésének fejlődése valószínűleg a következő: a) A perfectumtő eredetileg a latinban is állapotjelző volt, mint a görögben, s e szerint valószínűleg nem minden igetőhöz volt perfectumtő képezhető. b) A perfectumtőnek az aoristostővel való elegyülése (synkretismus) után is az előzményesség kifejezésének olyan igéknél kellett kezdődnie, melyeknél az eredetileg állapotjelző perfectumtő történésjelzőnek is volt érthető (recesserat, profugerat stb.). c) A viszonyítás tudatossága valószínűleg az időt is kifejező alakokban kezdődött {recesseram, recessero indicativusokon). Folytatódott az időt ki nem fejező, de múlt vonatkozású subjunctivus alakokon (recessisset). Végződhetett az olyan nem múlt vonatkozású subj. alakokon írecesserim), melyek általános kitételek melléktörténései. A perfecti infinitivus előzményes értelme a szoros syntaktikai viszony miatt valószínűleg a legrégibb időkbe megy vissza, s tán legkorábban vált tudatossá. e) Cursiv-durativ tényleges actióqualitású igetövekhez tartozó perfectumtöveknél, melyek csupán történésjelzőknek érthetők (amaverat, amaverit, amavisset, amavisse), az előzményes finitum alak csak a fejlődés folyamán válhatott lehetségessé, s később is rendkívül ritka maradt. Hogy azonban megvolt a viszonyítás, és hogy tudatos volt, éppen ezek az alakok bizonyítják. A többi igék alakjaiból a viszonyítás tudatossága nem bizonyítható. 5. Időt is kifejező (múlt vagy jövő) főtörténéshez tartozó perfectumos melléktörténések az indicativusban maguk is jelölik az időt; a subjunctivusban csak a múlt vagy nem-mult főtörténésre való vonatkozást. 6. Időt is kifejező jövő főtörténésekhez tartozó, időt is jelölő perfectumtőves melléktörténések (amaverit) olyan előzményt is jelölhetnek, mely a valóságban a beszélés időpontján túl a beszélő személy múltjába tartozik. Hasonlóképen a jövő főtörténós mellett álló perfecti infinitivus is. 7. Időt ki nem fejező (achronistikus) főtörténéshez tartozó melléktörténések perfecti indicativus alakjai (amavit) csak akkor magyarázhatók előzményeseknek (nem: multaknak), ha a főtörténés nem alkalmi, hanem általános értelmű. A magyar nyelvben ilyenkor az előzményesség kifejezése nem szokásos.