Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)
Tanulmányok - Gyomlay Gyula: Az úgynevezett igeidők elméletéhez - IX. 328
AZ ÚGYNEVEZETT IGEIDŐK ELMÉLETÉHEZ. 335 prospere evenissent. Hor. Sat. I. 9. 3G. casu tum respondere vadato debebat, quod ni fecisset, perdere litem (se. debebat). — A kétértelműség azonban néha ilyen kitételekben is kisért. Ennél a kétértelműségnél azonban jobban érdekel most bennünket a másik, mely a modalitásra vonatkozik, s melyre az ád okot, hogy oratio obliquában a subjunctivus az obliquitás kifejezésére lévén lefoglalva, nyomatékos modalitást egyúttal nem jelenthet, illetőleg, ha jelent, ez a jelentés az alakon fel nem ismerhető. A latin or. obliquának ezt a gyengéjét már fennebb (a 88. pontban II. 2. alatt) szintén kifejtettem. 94. B) Ebből mármost az következik, bogy, ha tervünkhöz képest a következőkben azoknak a mellékmondatbéli pqupft. alakoknak functióját tesszük vizsgálat tárgyává, melyek nyomatékosabb, magyarra is lefordítható modalitásnak : nem tanácsos oratio obliquában álló alakokkal kezdeni a vizsgálódást. I. Oratio rectában a latin alak nyomatékos modalis értelmének ismertetőjele lehet, hogy ilyenkor a magyarban is feltételes mód állhat. A magyar mellékmondatban olyankor szoktunk feltételes módot használni, ha jelezni, akarjuk, hogy a mellékmondatbeli történés nem megtörtént tény, hanem csak mint eshetőség van említve ; leggyakoribb a feltételes mód tagadó mondatok, vagy olyan mondatok után, melyekben a. mellékmondat történését «a helyett (hogj7), a nélkül (hogy), mint (semhogy))) v. más efféle határozószók meg nem történtnek jelzik. (A «mielőtt» relatív határozószóval kezdődő mellékmondatokban azonban fordítva, éppen tagadó főmondat után szokott tényt jelezni a mellékmondat igéje.) Az a helyett hogy, a nélkül hogy féle szerkezeteknek a latinban egészen más észjáráson alapuló szerkezetek szoktak megfelelni. A magyar mielőtt es szerkezetnek megfelelő szerkezet azonban a latínban is közönséges. Csakhogy a latin mellékmondatokban olyankor is találunk subjunctivust, mikor tényről van szó, s mikor e szerint a magyarban felesleges a feltételes mód, nevezetesen tagadó mondat után is, pl. Liv. XXII. 7, 11. neque avelli, priusquam ordine omnia hiquisissent (tény!), poterant; XXXV. 25, 3. Achsei non antea ausi sünt capessere bellum, quam ab Koma? revertissent legati. Imperfectumok: Liv. XXVI. 19. 5. (Scipio) nullo die prius ullam rem égit. quam in Capitolium iret (tény!), ibi consideret... tempus tereret. Cses. B. G. VI. 37. nec prius sünt visi, quam castris appropinquarent. Liv. V. 19. 14. nunquam ante emissum (est opus) quam in arcem viam faeerent. A latin használatban e szerint más okok is szerepelnek, s úgy látszik, ilyenkor is a subjunctivusok gyakran obliquus természetűek.154) Ha annak fogjuk fel őket, ir' 4 ) Tehát idegen gondolatot idéznek. DRÁGER (II. Ö24. és kk. 1.)
