Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Tanulmányok - Mészöly Gedeon: A -nyi képző eredete 298

324 MÉSZÖLY GEDEON. dési és közgazdasági egyesület negyedik évkönyve 1879-re» czímű könyvben (41. L): «A határvető ig rag helyett ég, nég vagy nyég-et használunk, mint: egy ölnyég van a kertünktől, egy órányég sem várom, egy kicsiddég leülök; ezen ragok szintén határozói értelmet adnak a névnek, melyhez járulnak; egy küsnég vagy kicsiddég annyit fejez ki, mint kevés, rövid ideig. Nig ezen összetettel való, ha nevekhez járul, annyit fejez ki, mint körülbelül, és megfelel a nyelvtani -nyi képzőnek; pl. husznig való a. m.: körülbelül húsz, egy vékdnig való, a. m.: körülbelül egy véka, egy arasznig való, a. m. körülbelül egy arasz». Megemlíti SIMONYI (TMNy. 680.) a Nyelvőr közléseiből ezt az udvarhely széki mondást is: «egy szikrdnyég sem vönném számba» s ezt a háromszóki adatot; «jdrásnég: egy mérföld járásnyira*). Ezeket SIMONYI, mivel nyelvtudományunk eddig csak képző -m/i-ről tud, nem pedig annak a ragi elődjéről is, úgy magyarázta, hogy bennük a -nyi képzőt követi az -ig rag, szóval az ölnyég ebből vonódott össze: ölnyé-ég. De mi már tudjuk a -ni ragnak régi nyelvünkbeli változatait, szerepét. Azt is tudjuk, hogy lativusi ragjainkhoz szokott egy k > g elem csatlakozni (1. MHat. 1 : 338.). így van nyugoti és keleti nyelvjárásainkban ennyire-g, annyira-g, így van megtoldva az -ig ragban régi -é ~ -í lativusi ragunk (1. uo.). Nagyon természetes tehát, hogy másik régi lativusi ragunkból, a -né > -nyé ~ -ni ragból éppen így lett -né-g > -nyé-g ~ -ni-g. «Egy ölnyég van», «egy jdrásnég», ezeket a Bécsi és a Münch.-k. írói úgy írták volna, hogy: «egy ölné van», «egy jdrdsné*. Az «egy küsnég», «egy órány égy, «egy szikrdnyég» csak úgy származhattak, hogy mint kevesenné és nyomatonné, úgy voltak ily határozók is: *kisné, *óráné, *szikrdné. SIMONYI ezt az udvarhely széki adatot is fölhozza: «csak egy szikránéig várj». Ebben a -né rag úgy van megtoldva az -ig raggal, mint ebben láttuk: kevesennéiglen. E magyarázatok után SIMONYI zárójelben megjegyzi, hogy «ezek — t. i. a -nég (= -nyi-ig) végzetü határozók — régibb nyelvünkben a g nélkül, tehát látszólag ragtalanul is előfordulnak)). Ezek a szerinte «látszólag» ragtalan alakok a Bécsi- és Münch.-k.-nek és más nyelvemlékeinknek épen azok a -né, -nyé ragos határozói, melyeknek ismeretével meg lehetett állapítani a -nyi képző eredetét. Tudjuk már, hogy azok az alakok bizony még látszólag sem ragtalanok; de ha nem tudnók is, akkor sem volna szabad SiMONYinak megokolás nélkül odavetett állítását elfogadnunk, mert hiszen az -ig v. -g rag ha egyszer csakugyan ott lett volna, arra, hogy azután elmaradt volna, sem hangtörténeti, sem mondattani ok semmi nem lett volna. A -nig ragra a régi nyelvből APÁCZAI Encyclopsediájából