Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Tanulmányok - Mészöly Gedeon: A -nyi képző eredete 298

A -nyi KÉPZŐ EREDETE. 323 megtudjuk, hogy a képző hosszú hangzója a kérdéses alakokban sok helyt a kódexek korában már röviddé lett: anne-j-an ~* anni-j-an, anné-j-at ~ anni-j-at. «Hiatustöltőnek támadt mássalhangzó mássalhangzó után» czímű értekezésemben (Nyr. 37 : 438—442.) fejtegettem már azt a hangtörtóneti jelenséget, hogy az ily három vagy több tagú alakokban, melyekben a végső hangzó előtti hiatustöltőt rövid hangzó előzi meg (*viszo-j-á), ez a rövid hangzó a *szuluga> szolga-,, ásovdny > ásvány- stb.féle hangváltozással gyakran kiesett (*visz-j-a), s ilyenkor a hiatustöltő a közvetlenül elébe jutott mássalhangzóval gyakran pótlónyújtás útján összeolvadt (vissza). így történt tehát az is, hogy az anne-j-an *•*» anni-j-an, anne-j-at ~ anni-j-at alakokból ann-j-an, ann-j-at alakok lettek, ezekből pedig pótlónyújtással (mint kan : kan-j-a > kannya): annyan, annyat. Az annya nominativus aztán ezeknek a hatására alakult. így lett menéjet-ből mennyet (== mennyit): ménnet Münch.-k. 79., a menéjeket-ből mennyeket (= mennyiket): menneket uo., a valamenéjen-höl valaménnyen (= valamennyien): valamennen 83. Ennyen, mennyen, valamennyen Dunántúl ma is járatosak (TMNy. 568.) s Csikban (uo. 567.) annya, a menye. Az efféle alakokban tehát az a végső a, e hang voltaképpen a teljes tő véghangzója, az nny hang pedig, mely már ismert eredete miatt nem váltakozik nn hanggal, az egykori hiatustöltő j emlékét őrzi. (így : innya < inni-j-a.) Más alakokban a képzőbeli n > ny hangváltozás, mivel ez nyelvünkben igen gyakori, különösebb okok nélkül is végbe mehetett ugyan, de hogy -nyi képzős névmásainkban — mint rámutattam — egyéb névszóinkat megelőzve ment végbe, ezt — úgy hiszem — méltán tulajdoníthatjuk belső analógiának, az annyan, annyat stb. hatásának. A hiatustöltőről írt imént idéztem czikkemet abbeli reménységem nyilvánításával végeztem (441—442. 1.), «hogy ennek alapján nyelvünk alaktanának sok kérdése lesz megoldható, sok képzőnk és ragunk, illetve képző- és ragelemünk lesz megmagyarázható)). Én magam már csakugyan több kérdést igyekeztem ilyen módon tisztázni, de mindeddig más senki. HORGER azonban most kezdődő értekezésében sikerrel magyaráz több jelenséget a mássalhangzó után közvetlen került hiatustöltövel (Nyr. 39 : 297—299.), pl. Heli-j-ebb > beljebb. Szükségesnek látom utalni e czikkre, mert ez is bizonyítja az annyan stb. alakok eredetéről előadott véleményem helyes voltát. Egymással történeti kapcsolatban lévő alakok közül ha egyiket tárgyaljuk, ezáltal világosabbá lesz a másik; ezért a -nyi képzőről beszélve, nem lesz fölösleges szólnunk a -ni ragból lett -nig ragról s ennek változatairól. Mai nyelvünkben eleven rag ez Csikban; ezt írja róla T. NAGY IMRE «A székely mívelő-