Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Tanulmányok - Mészöly Gedeon: A -nyi képző eredete 298

322 . MÉSZÖLY GEDEON. hangzójának hosszúságát az ennyi, annyi analógiája okozta, kó­dexeinkben eredeti rövid n, ny hanggal gyakoribb; egyébként alakjai a -nyi képző ismert változatainak és a mé- > me- **» mi- > mi- alapszónak kombináczióiból állnak elö, holott a mi névmásnak ez alakján kívül egyéb nominativusa nem ismeretes. Eddig nem észlelt külömbözés továbbá az, hogy e névmások képzőjében az n > ny hangváltozás sokkal előbb ment végbe, mint a többi névszókéban. Vehetik észre olvasóim, hogy midőn a képző változatait soroltam elő, a -nyé és -nyi alakra csak ama névmásokat tudtam idézni kódexeinkből. Valóban, kódexeinkben a melléknevek képzője mindig -né, -ni > -ni, holott a névmá­soknak gyakoriak ily alakjaik: ennye Ehr.-k. 3.; valamennen Münch.-k. 83.; ennyeezer Feai-k. 388.; Meny ezer 401.; Mennyee­zer 403.; annye MargL. 54., 182.; anne Peer-k. 156.; annyet Corn.-k. 163.; meneuel Debr.-k. 528.; Ennye Pozs.-k. 15.; anera Vitk.-k. 7—8.; menere 8.; wg anyera Szék.-k. 39.; menéét 18.; anyera 21.; enere 178.; valamenere 186.; ériében 109.; anézer 134.; ménével 143.; menyeben Ers.-k. 330.; mynyeben uo.; mene Sánd.­k. 2.; anne 8. Nevezetes, hogy a mai annyit és annyian már a kódexekben gyakran annyat és annyan alakban fordul elő s a nominativus annya alakban: azannya kefedelmuel Ehr.-k. 4.; annya bewnt tewtel 32.; annat Münch.-k. 17.; annyath Fest.-k. 91., 102.; annya 93.; anyaik Winkl.-k. 83.; heeth anyath Keszth.­k. 209.; zaaz annyath Érs.-k. 288.; annya Kulcs.-k. 310. Ne gondoljuk, hogy ez alakokban a képzőnek illeszkedése történt, ne gondoljuk, hogy magas magánhangzója a-ra változott. Ha így történt volna, akkor az annyéval, annyéra, annyéban stb. alakok helyett találnánk ilyeneket is: annyával, annyára, annyá­ban stb., ilyenek pedig nincsenek. Úgy áll a dolog, hogy az annyi szónak végső hangzója csak oly alakban a hang, a mely alaknak teljesebb változatában a mai vagy a régi nyelvben a rag előtt a hangzó van: annyian, annyiat. Ha tehát az annyi­val, annyira alakokból nem lett annyával, annyára, az annyian, annyiat alaknak pedig van annyan, annyat változata, nyilván­való, hogy ez a két alak az annyian, annyiat valamely teljesebb -íí-hangzós változatának összevonásából lett. Figyelemre méltó a kérdéses alakokban az is, hogy a képzőnek mindig nny mással­hangzója van, úgyhogy az a kódex is, mely anne', annéra stb. alakokat ír, nem annan vagy annat, hanem annyan, annyat alakot mutat. E hangsajátság oka ez alakoknak már érintet­tem eredetében rejlik. Láttuk, hogy az annyian, annyiat ala­kok az a előtt hiatustöltő j hangot fejlesztettek: anné-j-an ~ anní-j-an, anné-j-at ~ anní-j-at. Az e és i rövidsége a kódexek helyesírásából nem állapítható ugyan meg, de a mostani annyi alakból s az annyan, annyat alakokká való Összevonás tényéből

Next

/
Oldalképek
Tartalom