Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Tanulmányok - Mészöly Gedeon: A -nyi képző eredete 298

A -nyi KÉPZŐ EREDETE: 321 az Jézus nevét, nagy ájétatossággal egyszersmind térdre esének», e helyett azt is mondhatjuk: ((Alig haliák» v. ((alig hogy hallak» stb. Ez az alig kötőszó pedig szintén irányragos (-ig). (L. MKöt. 3 : 58—62.) Helyettesítheti a miné kötőszót az a, mint és a régi nyelvben a mint kötőszó is: Mynth iutottak volna a koppaz heghre a porozlok kyrthelenek Winkl.-k. 203.; Es mynt az hayoczkaban be hagot vona, ottan meg álla az zel: et cum ascendissent in naviculum, cessavit ventus Jord.-k. 400.; mert ij'teny ygajjaag zerent mynt ember halaluf bynben efyk ottan el kellene erekkee vezny karhozny Érdy-k. 52.; paradychomba az elfew zyleynk myg az eredethnek ygafjagaat tartaak ewket ees meg tartaa wr iften de mynt atal hagyaak ottan ky vereteenek 388. Mi ennek a mint kötőszónak az eredete? Töve a mi kérdő névmás, ragja pedig az -int irányrag (1. MKöt. 3 : 157.), vagyis a miné szó azonos jelentésű a minek egy irányragos alakjával. A mire kötőszónak, a mi névmás nyilvánvalóan irányragos alakjának, szintén van néha olyas szerepe, mint a mihelyt- = miné-nék, tudniillik érintkező előidejűséget fejez ki; pl. ((mire leszüreteltünk, beállt a hideg» = ((mihelyt leszüreteltünk)) stb. Mi tehát a miné szerkezete is? A mi kérdőnévmásnak irányragos alakja: mi-né, a -né irányraggal. Szerkezete, eredete azonos a mi mennyi szavunkkal, mely a mi kérdőnévmásnak -nyi képzős alakja s megvannak ugyanazon változatai, mint a miné kötőszónak. Tudjuk, hogy n>ny hangjának hosszúságát az anné, annyé (<*azné, *az-nyé = annyi) hosszú nn, nny hangja igazolja. Itt már valóban analógiás hatás történt: a mi-né-, mi-nyé-nek az anné, annyé analógiájára lett ménné, mennyé változata (természetesen egy vele azonos szerepű *anné, *annyé analógiájára). A régi miné kötőszó útján elértünk mennyi névmásunkhoz; beszéljünk most erről és társairól, az ennyi-iöl, annyi-iól s összetételeikről. Ez önálló névmások — már említettem — nem együtt fejlődtek azokkal a többi -nyi képzős névszókkal, melyekben az alapszó a képzőtől alakban és tartalomban megválasztva él á nyelvtudatban. Külön fejlődésük észlelhető már mondatbeli szerepükben, ugyanis határozóul egyáltalában nem fordulnak elő nyelvemlékeinkben sem. A Bécsi és a Münch.-k.-ben sincs már anné határozószó, hanem: annéra Bécsi-k. 67., 68., 69., 83. stb. Alakjukban is mutatkozik az eltérés. Többi -nyi képzős szavainkban az alapszó egyezik a nominativusszal, azt mondjuk, hogy: «több száz-nyi»; de már azt nem mondjuk, hogy: az-nyi, ez-nyi, hanem alapszónak és képzőnek pótíónyújtással való összeolvadtával : ennyi, annyi; a mi névmás képzett alakja sem mi-nyi köznyelvünkben, hanem mennyi. Az ennyi és annyi, bármely alakú is képzőjük, pótlónyújtással van mindig a régi nyelvben is. A mennyi, melyben — mint már említettem — a képző mással-