Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Tanulmányok - Mészöly Gedeon: A -nyi képző eredete 298

320 MÉSZÖLY GEDEON. véli vala RMKT. 4: 89., ILOSVAI. A miné kötőszónak — nevezzük sok változata közül ezzel —, látjuk, hogy a jelentése: <imihelyt». E kötőszóval bővebben foglalkozik SIMONYI a Magyar Kötőszókban (3:63^—65.). «Bajos — úgymond — e kötőszónak eredetét megmagyarázni. Annyi bizonyos, hogy nem a mihelyt-nek mellékalakja, mint a hogy GzF. szótára föltünteti. Szilády, úgy látszik, az annyi-vdl való rokonságát gyanítja, midőn azt mondja, hogy jelentése: a mint, mihelyt; alakjai mene, menne, mennye, menye azon mód szerint, mint anne, anne, annyi' EMKT. 1 : 314. Ha a mennyé származéka, akkor ragtalan alak, vagy legföllebb az •é (belé, felé*) irányrag lappanghatna benne; ez a rag a -nyi képzőbe csakugyan bele szokott olvadni, p. épen az Érs.-k.-ben 573: (a tenger vize) anne alászáll, hogy alig látják emberek = annyira; a Nádor.-k.-ben: egy mákszömné meg nem indíthatja = mákszemnyié, mákszemnyire; így a Münch.-k.-ben (1. EMNy. 3 : 334b.) és maiglan a székelységben. Lehetne még a mi névmásból a -ni irányraggal magyarázni, a nyelvjárási -nőtt és -núl társával, noha ezek ma csak személynevekhez járulnak. De mind a két esetben avval a nehézséggel állunk szemben, hogy az irányrag nincs helyen a mihelyt-féle határozásban, mely a mikor(on) kérdésre felel, tehát nyugvást jelentő ragot, locativust igényel. Az előbbi magyarázatnál még az is baj, hogy a ,mennyi' fogalom sem lehetett alkalmas az érintkező előidejűség kifejezésére (noha egyéb viszonyokra vannak a mennyi-bői származott alkalmas kötőszóink : mennyig = míg, mennyire, mennyiben). Egyelőre tehát a mennyé kötőszó eredetét nyilt kérdésnek kell hagynunk)), íme ezt a nyilt kérdést akarom tisztázni. Mi már tudjuk, hogy a régi mákszemné határozóban és az efféle Münch.k.-beliekben nem — mint SIMONYI véli — az -é ragot magába olvasztott -nyi képző van, hanem a -né rag.*) Ez tehát újabb érv a SiMONYitól fölvetett *mennyé-é > mennyé származtatás ellen, melyet a SiMONYitól fölhozott jelentésben" ellenmondás miatt sem lehetne elfogadnunk. Véleményem szerint azonban igenis helyes SiMONYinak az a sejtelme, hogy a kérdéses kötőszó a mi névmásból lett a -ni raggal. Az az akadály, melyet SIMONYI először említ, hogy tudniillik e rag ma csak személynevekhez járul, már nem áll fönn, miután láttuk a -ni ragnak nyelvemlékeinkben való más szerepét is. Vájjon a másik ellenvetésnek, tudniillik hogy «mihelyt» jelentésű kötőszóban nincs helye irányragnak, mekkora az ereje? aMenyé hallak az királyok *) Az Érs.-k.-ből SIMONYI a mi anné (== annyira) alakot idéz, az az illető kódexben nyilván íráshiba, mert nemcsak ebben a kódexben, hanem általában valamennyi nyelvemlékünkben is — mint szó lesz róla — sehol nincs anné «annyira* értelemben, hanem csak annéra.