Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Tanulmányok - Mészöly Gedeon: A -nyi képző eredete 298

A -nyi KÉPZŐ EREDETK. 319 a másikét, egyszerűen mondva: egyikről eszünkbe juthasson a másik. A mindannyian ós mindnyájan szók csakugyan ilyenek lettek volna, ha egyáltalában meglettek volna, szóval ha a volna ott nem volna. De hogy leszünk a valamint és valamennyi szó­val? A valamint-et a dunántúli népnyelv szintén nem ismeri. De mondjuk, hogy ismeri, vagy hogy ismerte még akkor, mikor a kérdéses szóvegyülés megtörténhetett volna. De vájjon a vala-­mint akár módhatározó, akár kötőszó szerepében alkal­mas-e arra, hogy hozzákapcsolódjék egy határozatlan név­másnak, a valamennyi-nek képzete? Valóban ez képtelenség, valamint SZABÓ magyarázata is az, még akkor is, ha helyette jobb nem lesz. Eddigi fejtegetéseim után azonban — mint emii­tettem — módunkban lesz a valamenUnnyi eredetét kikutatnunk. Tudtommal nincsen följegyezve, de én igen jól ismerem Tabajd­ról, Fehér vármegyéből, tehát szintén Dunántúlról, ezt a szót: valámentén. Jelentése, mint a kecskeméti valamentire szónak is: «valamennyire*), «egy kevéssé», pl.: «már valamentén jobban vagyok», ^valamentén már megfőtt a hús», ^valamentén már az újabb ültetés szőlő is terem» stb. E szó azt mutatja, hogy volt egykor — lehet, ma is van — egy valamentén változat is, mint: eleintén «*>•» eleintén. A mint azután a ^kevesen, *kevesten, ^nyo­maton szókból lett kecesenné, kevestenné, uyomatonné, úgy lett a *v alámente n-ho\ *valamentenné, ezzel a jelentéssel: «valameny­nyirei), «egy kevéssé», «kevesenné». Továbbá pedig a mint a Uevesenné, kevestenné is, úgy önállósult melléknévvé a *vala­mentenné is, mai jelentését kapva: «valamennyi)), «egy kevés» és a mint a csöppné helyett csöppnyi, úgy lett a *valamentenné helyébe a mai valamentennyi. Van a régi nyelvben egy már teljesen kiveszett kötőszó, melynek eredetét szintén csak a -né ragos határozókkal tisztáz­hatjuk. Ez : miné ~ méné > ménné **•» menyé > mennyé, jelentése : (imihelyt». Előfordul kódexekben és XVI. századi versíróknál (1. KMKT. 1 : 314., i: 315.): Mene hallac az kyral'oc az: ihus neuet: nag ayetatoJJ'agal eczerfmind térdre efenec az: germec ihus előtt Debr.-k. 338.; Legottan: mine kezőne azzoúonc Maria zent erfebet azzonnac: Ianos be telec zent lelőkel o annanac méhébe 349.; Mene e zot el wegeze kyraly ottan czak el kezdee az áldo­zatot tetethny Ers.-k. 452.; menee az kepét bee ivywe Es az templomba lee tewe Ingyen ottan le hwllanak az balwanyok Es el romlanak 453.; Menne kedeg eyre-Iwta Tewle alom mynd el fwtha 463.; ew zolgay mennye ezt hallak az zyz leyant ottan ky hozok 477.; kyt menye az zyz leyany hallá Czazárnak ottan ygy monda 499.; Merth myg Adom boytole paradyczomban wala ees m ene e eeivek legottan kywetteteek paradyczombol 538. ; Mennye az Dárius e szót hogy hallá, — Űtet elárulta, azt

Next

/
Oldalképek
Tartalom