Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Tanulmányok - Mészöly Gedeon: A -nyi képző eredete 298

318 MÉSZÖLY GEDEON. szemnyit» = «egy kevés ideig». Érthető már tehát az is, hogy a NémGl.-beli nyomataimé jelentése miért: «kevés ideig» ? Láttuk, hogy a régi csöppné, szdlné, mákszemmé határozószókból lettek a mai csöppnyire, szálnyira, 'mákszemnyire. A mai székely alignyira, félignyire MTsz. alakok tehát csakis úgy magyarázhatók meg, hogy volt régen *aligné és *féligné s azok vannak az illető székely szókban megtoldva a -ra, -re raggal (hiszen alignyi, félignyi nominativus nincs is). így utal a mai többnyire s a népnyelvi jobbnyira egy régi *többné, *jobbné alakra. A régi több-i-re, a mai jobb-á-ra alakban szintén elavult lativusi rag (-é) van megtoldva a -ra, -re raggal. így van megtoldva a -ba, -be raggal egy régibb *eligné a háromszéki elignébe ( = «csak alig») MTsz. szóban és a régi szdlné a szintén ottani szálúéba alakban. SZILÁDY ÁRON a «szálnyé sem félik» kifejezéshez való magyarázatban (RMKT. 5 : 347.) helyesen utal erre a székely kifejezésre: «Szálúéba sem hibázott». Az eddigiek vetnek világot erre a nyugotdunántúli tájszóra is: valamentennyi, v aláment ennyi, valamentenyi. Előfordul egy göcseji (pákai) népmesében: De alig hogy az úrfi, vala menténnyit ekerűkszött (= «valamennyire eltávozott))), ék kevis vártatra oda kerü éggy asszon Nyr. 1 : 374. Följegyezte a szintén göcseji Eesznekről KARDOS ALBERT is. jelentésével együtt: ((valamentenyi : valamennyi, egy kevés, valamicske, aliquantum, pl. Lesz az idén valamentenyi borsú is» Nyr. 12 : 189. Följegyzi «A nagykanizsai nyelvjárás*) czímü művében (NyF. 48: 20.) SZABÓ LAJOS is, eredetének magyarázatával, mint példát a szóvegyít é s r e : « Valamentennyi (valamint+ valamennyi)». SZABÓ LAJOS-nak már egy ily magyarázatát (mindannyian 4- mindnyájan = mindannyájan) helyreigazítottam. Emez a magyarázata pedig még nagyobb tévedés. Analógiával, szóvegyítéssel való magyarázás igen elterjedt, véleményem szerint mértéken túl is. Ily magyarázásokban elkel az óvatosság, mert hiszen ha minden általunk ellenőrizhető föltétele megvan is az analógiának, azért mégsem következik be szükségképpen annak hatása új szóalakulásban. Efféle magyarázatoktól tehát annyit legalább is elvárhatunk, hogy a legelemibb föltételekkel ne ellenkezzenek, hiszen még ebben az esetben is készen lehetünk arra, hogy a magyarázat valami később észlelt nyelvtény miatt összeomlik. Hogy a szóvegyülés bekövetkezzék, annak első föltétele az, hogy az illető két szó ugyanazon helyen és időben valóban meglegyen. Láttuk, hogy a mindannyájan magyarázata ép a miatt nyilvánvaló tévedés, hogy a mindannyian alak nem él és nem élt a mindnyájan mellett. Másik föltétel az, hogy az illető két szó mind alakjánál, mind jelentésénél, szerepénél fogva alkalmas legyen a tudatban való kapcsolódásra, egyiknek a képzete fölidézhesse