Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Tanulmányok - Mészöly Gedeon: A -nyi képző eredete 298

308 MÉSZÖLY GEDEON. hetv en f éénghnér e, es zélejfegyt, aivagy temerdekfegh.it harmyncz fenghnere. Toronit kédégh az varofnak rakata zaz féngné magoffaghra. Az tárnoknak kedeegh, mynd az nég zeghe kőzött való kőfalyt, hw z lab nyom n éra zelefyteté es zerzeé az varofnak kapvyt az tornoknak magoffagiban. es dycekedik vala, mynt hatalmas, az ő fereghynek hatalmában, es az 6 zekerynek dvcőfegheben. Bécsi-k. (XV. század második feléből) 11.: ES vg Arphaxat Medosoknac kirala soc nemzetéket alazot vala ő vrasaga ala. es 6 raka igen nag erossegő varost kit neueze hec batanisnac. nég zégo kouecbol es faragottakbol raka o ko falit hetuen kőnőklene magasságban es zelésségét h ar mié konoklet ne o tornit kedeg veté zaz kőnőkletne magasságba. 6 oldalit kedég nég zégóuen monno huz lab nomdékné tartatikuala es ő kapuit veté a tornoc magassagaiglan es dicekédik vala monnal hatalmas o seregenec hatalmában es o zekinec dicősegeben. Dániel III, 47— 48: et effundebatur fiammá super fornacem cubitis quadraginta novem: et erupit, et incendit quos reperit iuxta fornacem de Chaldaeis. Bécsi-k. 130.: Es ki őtteticvala, a' láng a1 kemencén neguen kilenc kőnőkletne es kimene es meg geriezte kiket a' kemence mellet lele a caldeosocbol kiralnac zolgait kic őket geriezticvala. Látjuk, hogy a Mímeli.-k. és a Bécsi-k. kiemelt alakjait így kell olvasnunk: égy köhagyéjtás-né, hetven láb föld-né, kétszáz könyöklet-né, harmincz könyöklet-né, húsz lábnyomdék-né, negyvenkilencz könyöklet-né. Idézett munkájában JÁSZAY önkényesen és hibásan olvas -nyé végzetet. A kódexek helyesírásából világosan kitűnik, hogy ott nem ny, hanem n hang van, mint ezt már ZOLNAI is megírta (Nyelvemlékeink, 113-4.). Látjuk, hogy ezek az alakok megfelelnek az ilyen későbbi alakoknak: égy köhajítás-né-ra, köhajitás-ni-ra, és a mai köhajítás-nyi-ra-íéléknek. Látjuk tehát, hogy ama -né végzet — származását nézve — azonos a mai -nyi képzővel. Ennek eredetét mármost kinyomozhatjuk azáltal, hogy megállapítjuk, mi az a -né végzet? A kőhajítás-nyi-ra oly mértékhatározó, melyet a lativusi -ra, -re rag tesz határozóvá. Lativusi ragjaink mai nyelvünkben is, a régiben is nem csak a -nyi képzős szavakból alkotnak mértékhatározókat. «Eltávozott tőlük körülbelül egy köhajítás-nyi-ra», e helyett mondhatjuk így is: «Eltávozott tőlük körülbelül egy köhajttás-ra». így mondjuk, hogy: «a város tíz mérföld-re van», «a szárazföldtől tíz méter-re vagyok*), «rakták a fal szélességét egy öl-re», «kicsap a láng a kemenczéből három arasz-ra». A régi nyelvből: es az embernek kyaltajfa halattatyk wala wgy mynt négy íven mely főidre Tel.-k. 276., Es vala ky kezereytend teghed ezer lepefre, meny azzal ket ann'era, Jord.-k. 368. Másik lativusi ragunkkal, az -ig raggal, szintén vannak mérték-